Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Molnár András: A Csány László ellen indított vizsgálatra vonatkozó iratok (1837-1838)
Források a fejedelem ellen, legkisebb megbántó szóval nem élt, sőt ellenkezőleg, mindég a legnagyobb tisztelettel és jobbágyi hűséggel említette. A 4-re: Az itt felhozott kérdésekre, minthogy azok a valóval ellenkezőleg vágynak feltéve, azt vallja a tanú, hogy Csány László úr csak ezen szavakat mondotta: noha a felségnéli esedezésben vétséget nem találhat, mégis a deputatio elküldése véleményét senkire erőltetni nem akarja, vélekedését azonban abban fejezi ki, hogy ha választmány küldetik, küldene a vármegye olyanokat, kik készek elvállalni a küldetést; minthogy múltkor is sokan elmenő szándékjokat ki, némelyik pedig ki nem jelentvén, elmaradtak. Az 5-re: Tanúknak Chernél Ignác,81 Baranyay József82 és Halassy Ignác83 táblabíró urakat nevezi. Kilencedik tanú Forintos György84 táblabíró úr, 48 éves, római katolikus, kisgörbői lakos, szokott módon meghiteztetvén, az érdekelt kérdőpontok közül vallotta: Az 1-re: A múlt 1837. esztendei szeptember hónapnak 25., s azt követő napokban Zalaegerszegi mezővárosban, Zala vármegyében tartatott tisztújító széken és közgyülekezetén a tanú jelen volt, annál fogva a 2-ra: bizonyos tudománya szerint vallja, hogy azon kegyes intézőlevélnek, mely a vármegyék küldöttjeinek Pozsonyba leendő összejöveteleket tiltja, felolvasása után legelőször felszólamlott Deák Ferenc táblabíró úr, ki valamint mindig, úgy akkor is a törvényben gyökerezett, s azokból felhozott okokkal gyámolított előadással fejtegette a tárgyat, de annak eldöntésére véleményt nem adott, és az elhatározást az egész közönségre bízta. Ezután szólották még ugyan e tárgyban Csány László, Hertelendy Károly táblabíró, Horváth János és Inkey Imre kamarás urak, mégis Dőry Imre táblabíró úr, kik közül Deák Ferenc és Csány László uraknak előadásaikra, mint elsőben szólókra figyel- mezvén csak jobban a tanú, minő beszédeket tettek a többiek, arra nem emlékezik. A 3-ra: A 2. pontban megnevezett szónokoknak minden egyes kifejezéseket a tanú, azokrul megfeledkezvén, elbeszélni már nem képes. Csány László úr előadása tartalmát akkor is jól felfogván, igaz lélekkel vallja, hogy egész beszédje egyedül annak megmutatására volt intézve, miképpen a fejedelem királyi széke elejbe választmány által több megyékkel egyesülve folyamodni vétkes tett nem lehet, csak azért is, hogy mint egyesek, úgy a nemzet sérelmeinek s panaszainak meghallgatása, s megszüntetése minden fejedelemnek egyik legszebb hivattatása, ezen tekintetből tehát, de még a megye elébbi végzéséhez a következettség fenntartása céljábul is a választmány elküldését pártolta. Továbbá letett hite szerint vallja a tanú, hogy Csány László úr beszédje folytában a kérdőpontban kitett ezen szavakat, hogy a „legvérengzőbb Tyrannus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilágosodottnak kigúnyolt 19. században történnek", teljességgel nem mondotta, de ezekhez hasonlót sem mondott, sőt egész beszédje folytában „Tyrannusról" nem is emlékezett, sem a kormány tetteit „cégéres cinkosságoknak" nem nevezte, mit azon okból is erősíthet a tanú, hogy azon közgyűlésben közel ülvén, minden szavaira ügyelt. Különösen pedig szinte letett hitére vallja azt is, hogy a fejedelem személyét, kit a kormánytól teljesen megkülönböztetett Csány László úr, valamint a kérdésbe vett beszédében, úgy máskor is mindenkor szentnek és sérthetetlennek tartván, eránta a legnagyobb hódolattal nyilatkozott. 81 Chemel Ignác (1807-1894), ügyvéd, táblabíró, kanizsai uradalmi ügyész. 82 Baranyay József, ügyvéd, táblabíró, uradalmi ügyész. 83 Halassy Ignác, 1834-től 1837-ig Zala vármegye egerszegi járásának alszolgabírója. 84 Forintos György (1792-1857), táblabíró, 1817-től 1826-ig alszolgabíró, 1826-tól 1828-ig pedig főszolgabíró Zala vármegye szántói járásában. 262
