Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - GECSÉNYI Lajos: A rejtélyes Thurzó. Thurzó Ferenc, a Magyar és az Udvari Kamara elnöke (1549-1563)
Közlemények 1539 januárjában Thurzó Ferenc másik másodnagybátyjának, az olmützi püspöknek írt Padovából. Ezt a levelet ugyan konkrétan nem ismerjük, de Thurzó Szaniszló válaszlevele nem hagy kétséget az iránt, hogy a püspök — akinek udvarában a másik árva (György) élt — maga is támogatta pénzzel a fiatal rokont. Mi több, ígéretet tett arra, hogy figyelmezteti Thurzó Eleket a szokásos ösztöndíj (100 arany) megküldésére.24 Nem tudjuk, hogy az itáliai stúdiumokban voltak e szünetek, amikor a fiatalember Magyarországon tartózkodott.25 1539 májusában az említett Simon Gazinak egy másik, szövegében ugyancsak ismeretlen levele ilyenre utal. Ám az bizonyos, hogy Ferenc végleges hazatérésére csak Thurzó Elek 1543 januárjában bekövetkezett halála után került sor. Bármennyi időt is töltött az ifjú Thurzó Itáliában, az a szórványos információk alapján is nyilvánvaló, hogy ezek az évek alapozták meg humanista műveltségét, későbbi kapcsolatait magyarországi vagy éppen a szomszédos országokból származó kortársaival. Ilyenek lehettek Révay Ferenc személynök, majd nádori helytartó fiai, vagy ilyenek voltak bizonyosan Johannes Kuna z Kunstatu morva tartományfőnök ugyancsak Padovában tanuló gyermekei.26 Az kétségtelen, hogy 1543 márciusában Thurzó Ferenc már Magyarországon volt és Léváról, sógora, lévai Cseh Gábor várából írta másodunokabátyja özvegyének, ormosdi Székely Magdolnának: hosszú peregrináció után patrónusa halálhírére a közelmúltban érkezett haza Itáliából. Kérte az özvegyet, hogy a végrendelet értelmében adja át neki a nyitrai püspökséget és annak birtokait. A kérés jogosságát Thurzó Elek 1542. november 29-én kelt végakarata — a családi „klán" eszmei és vagyoni összetartásának különleges manifesztuma27 — egyér24 Rothkegel, 2007. 294. Nr. 87. 25 A Státny archív v Bytči Oravsky komposesomt — thurzovská korešpondencia gyűjteményben őrzött Thurzó-levelezésben lévő, Thurzó Ferenchez írt levelek között van Thurzó Eleknek egy 1541-ben kelt írása, amelyben őt Komjátiba hívja a törökellenes védelemről szóló tanácskozásra. A levelet csak a levelezésről készült levéltári jegyzékből (KOČIŠ, 1962. 11. Nr. 10) ismerem, így az adatot nem volt módomban ellenőrizni. 26 A Révai fiúk tanulmányairól FRANKL [FrAKNÓi], 1873. A Révay-család felemelkedéséről és kapcsolatrendszerérői legújabban: Pálffy, 2009. A Kuna-fiúkkal való barátságára utal Thurzó Szaniszló idézett levele: ROTHKEGEL, 2007. 294. Nr. 87. 27 WAGNER, 1773, 168-173. Nr. XL. Thurzó Elek végrendeletének részletes elemzésével még adós a kutatás. Ez természetesen meghaladja jelen közlemény kereteit is. Ő ugyanis nem csupán arról rendelkezett, hogy a lőcsei plébániatemplomban helyezzék örök nyugalomra, és emeljenek ott apjának méltóan díszes síremléket, amelyen tüntessék fel fiai — János, Szaniszló, György és saját maga, azaz Elek — nevét, megteremtve ezzel a jövőnek szóló szimbólumot, de gondosan felosztotta birtokait is, pontosan mérlegelve a lehetséges magszakadások nyomán előálló helyzeteket. A szepesvári és bajmóci jószágok örököse még élő, édestestvére 0ános) lett, akit unokaöccsei Thurzó Bernát, illetve Kristóf gyermekei követnének. Id. Thurzó György és ifj. Thurzó György leszármazottai utánuk következnének. A testamentum rögzítette az özvegy és két leánya örökségét is. A készpénzhagyományok között — mások mellett — a bányabérletből részesült 5-5000 forint erejéig a két György, azzal, hogy vegyenek maguknak birtokot, valamint két leány féltestvére, Margit és Magdolna gyermekei (1000-1000 forint) is. Az idősebbik Thurzó György, aki trencséni prefektusként sok éven át szolgálta, még további 1000 forintot kapott. A lőcsei síremlékről 1. újabban: LUDIKOVÁ-MlKÓ-PÁLFFY, 2006. 347-349., valamint Zuzana Ludiková és Mikó Árpád szeredi konferenciakötetben megjelenő írásait. 8
