Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére polgártársaik szavazatait utánajárással szedték össze, hanem azokat valósággal összevásárolták, s ami leggyalázatosabb, a szegényebb sorsú nemességgel mint rossz törekvéseiknek eszközeivel visszaélvén, rendezett szakadásokat alkottak, s ezen nemesi szabadság törvényes gyakorlatába nem csak a legnagyobb zavart hozták be, hanem azt fenyítékre méltó kihágásokba, s valóságos zendülésekbe bonyolították", a főispánoknak kötelességévé tette: amennyiben hiteles információkkal bírnak, a „szakadásokra törekvések" fejeit és előmozdítóit ne kandidálják semmilyen hivatalra. Ferdinánd érveit egyfelől tehát — taktikailag ügyesen, mintegy előremenekülve, a várható ellenérveket leszerelendő — a veszélybe került nemesi szabadság és az ősi intézmények fenntartása köré építi, másfelől a jogfolytonosságot hangsúlyozva az 1829. évi rendelet megerősítéseként és utódjaként vezeti fel a normatívumot. Az intézményesült korteskedés legkárosabb vonzatainak a kisnemesség eszközként való felhasználását és a pártosodás elősegítését jelölte meg, mint amelyek közvetlen katalizátorai lettek az erőszakos jelenetek tovább terjedésének. Az uralkodó szerint Ferenc „üdvös rendelése" után méltán lehetett várni, hogy a „jelen századnak eme nemzeti ősi szokásokat és a törvényes szabadságot, a jó rendet összedúló ragadványa meg fog előztet- ni". Az „egyes vármegyékben nemrég tartott tisztújítószékek alkalmával közbejött esetekből" azonban nyilvánvaló lett: a gyakorlat nem került összhangba a várakozással, s „ezen vétkek csoportja nem csak megújult, hanem a csupa kerítéssel, erőszakkal és megvesztegetésekkel meg nem elégedvén, vérengzéssel s gyilkosságokkal fertőztetve már annyira ment, hogy ha ezen vétkes merények- nek eleje nem vétetik, a személyes becsületbeli és törvényes szabadság biztosítéka sehol sem leend kevésbé kétséges, mint azon foglalkozások közt és azon helyeken, melyeket a törvények annak legbizonyosabb védhelyéül jelöltek ki". Az uralkodó ezért, „amíg e tárgyban a törvények bölcsessége által bővebb rendelések tétetnek", a főispánoknak és az adminisztrátoroknak legfelsőbb akarata által az alábbiakat írta elő: először, hogy tisztújítások alkalmával az 1829. évi rendelet utasításainak megfelelően „senkit, aki hivatalokra részre szakadások, izgatások és bérbe fogadások által, s azokkal akár maga személyében, akár mások által törekedni tapasztalta tik," ne jelöljenek. Továbbá, ha ilyen jelenségeket akár az építőszék előtt, akár annak folyamata alatt tapasztalnak, vagy ha zendülés, illetve a „törvény kívánta mérséklettség" megháborításának jelei mutatkoznak, a tisztújítást el se kezdjék, ha viszont már elkezdték, azonnal függesz- szék azt fel! Ebben az esetben vagy a korábbi tisztikart erősítsék meg hivatalában, vagy az adott tisztség(ek)et surrogatio által töltsék be, s a tisztválasztás megtartását halasszák alkalmasabb időre. A restauráció előtt vagy annak lefolyta alatt „az egyesek becsületével, vagy a köztekintet méltóságával, vagy végre a közcsendességgel össze nem egyeztethető" tettek elkövetését a tiszti ügyész „azokra alkalmazható vádja mellett bosz- szultassák meg, s az ily pereknek a törvényesen megtartandók megtartása mellett lehető legrövidebb idő alatti befejeztetését gondoskodásuk fő tárgyául tegyék". A fizikai erőszak (megsebesítések) és gyilkosságok elkövetői és bűntársa85
