Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Közlemények ik esetében pedig — amennyiben az 1687:14. te. rendelése alá esnek — az elfoga- tásnak is teret enged a rendelet! Az uralkodó végül előírta a főispánoknak azt is, hogy a tisztújítás egész folyamatáról, annak körülményeiről, valamint a történtekről azonnal kimerítő jelentésben számoljanak be neki. Ferdinánd ezután még egyszer hangot adott azon elhatározásának, hogy a „szavazatok törvényes szabadságának, a közdolgok s tanácskozások méltóságának épségben tartására" minden alkalmas eszközt megragad, s egyúttal biztosította a rendeket, hogy a kihágások megbosszulására indított perek soron kívüli, időhaladék nélküli elintéztetését a Királyi Kúriának is utasításba adja. Az uralkodó a kölcsönösség jegyében felhívta emellett a rendek figyelmét arra is, hogy „azt, aminek eszközlése a jó rend fenntartása tekintetéből a vármegyének törvényes kötelessége, annál inkább igyekezzék teljesíteni". A törvények szentségének és az ősi intézményeknek épségben tartása tekintetéből Ferdinánd kilátásba helyezte és fenntartotta magának a jogot, hogy „a törvényes ösvénytől eltávozó választásokat(l), és tisztújítószékeket mint a választási törvényes szabadság elnyomására intézetteket bizonyosan megsemmisítetteknek, és erő nélkülieknek fogja nyilatkoztatni". Összefoglalva tehát, a tisztválasztási normatívum előírta a főispánoknak, hogy hagyják ki a tisztségekre jelölésből azokat, akik a maguk érdekében pártoskodást szítanak, vagy vesztegetést folytatnak. Lehetővé tette számukra, hogy azonnal elfogattassák és perbe fogassák a rendbontókat; hogy a legkisebb zavargás esetén felfüggeszthetik a választást, és tetszésük szerint nevezhetnek ki ilyenkor ideiglenes tisztviselőket, vagy meghosszabbíthatják hivatalában a korábbi tisztikart. A rendelet szerint az uralkodó a visszaélésekről szóló főispáni jelentések alapján, illetve a királyi rendeletek figyelmen kívül hagyása esetén bármikor megsemmisítheti a tisztújítás eredményét.48 A rendelet megyei visszhangja A vármegyei közgyűléseken a rendek októberben kezdték tárgyalni a tisztújítási körrendeletét. Kossuth Lajos a Törvényhatósági Tudósítások tizenkettedik, 1836. december 3-i számában tesz röviden említést először az utasítás megyei fogadtatásáról, ami aztán a téli lapszámok egyik központi témájává emelkedik. A rendelet „visszhangjának" ezek szerint rekonstruálható kronológiáját tekintve: elsőként Zala megye 1836. október 3-i közgyűlése utasította vissza a rendelet végrehajtását tiltakozó feliratban.49 A megye szerint — amellett, hogy a törekvés és a cél üdvösségét elismerték — a rendelet éppen újabb rendbontások „megrende48 MOL C 44 642. cs. 1836:30762. 298-299. föl. Vö.: PML IV-3/a-l. 1836:5300/a. 1766-1768. föl.; KLÖM VI. köt. 839. 34. jegyz., valamint Molnár, 1989. 20., Tilcsik, 2000. 24-25. 49 MOL A 39 1836:17033. 2. föl. Elemzését ehelyütt 1. lejjebb. A zalai felirat kancelláriai jelzetét Barta tévesen a Fejér megyei felirat további sorsára utaló iratok között sorolja fel. L.: KLÖM VI. köt. 881. 36. jegyz. 86
