Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Közlemények indítványozták, hogy a pártoskodókat (vagy az annak vélteket) kizárják a jelölésből, de a többség ennek megítélését nem a tanácskozmány hatáskörébe tartozó és könnyen relativizálható jellege miatt elvetette. Indítványozták még egyfelől, hogy a táblabírák (beleértve a tiszteletbelieket is) a törvényszékeken lajstrom szerinti sorrendben jelenjenek meg, ne alispáni önkénytől függjön a meghívásuk, s napidíj nélkül ítéljenek, másfelől hogy a főbb megyei hivatalokat fejenkénti szavazással(!) válasszák. Az első kérdésről történő határozást egy későbbi közgyűlésre halasztották, a szavazást mint eljárást pedig csak a felkiáltás elégtelensége esetén fogadta el a főispán.23 A június 13-i délutáni bevonuláskor és a különböző járások nemeseinek — stílszerűen — az akasztófánál történt egyesítésekor a Patay-pártiak zöld ágakat tűztek kalapjukra, hogy az összecsapások során majd felismerjék egymást. A Kállay-pártiakat Kállay Miklós és Gáspár vezették lóháton, háromszínű zászlóval, illetve egy botokkal felszerelt csapatot Kállay Boldizsár vezetett be Kállay Gergely háza elé. A Patay-pártiak vörös zászló alatt, muzsikaszóval és szintén botokkal felfegyverkezve Patay László irányításával érkeztek meg Kállay Péter udvarába.24 Délután négy óra körül Kállay Péter és Kállay Gergely — egyébként szomszédos, és mindössze egy deszkakerítéssel elválasztott — házainál verekedett össze először vasvillákkal és botokkal a két párt — valószínűleg — Patayék provokációja miatt: Kállay Péter házának „szabályos" lebontása után (a kerítéseket, falakat lebontották, az ablakokat és a kaput betörték, a berendezést feldúlták, kidobálták és elvitték) a vármegyeházát kezdték ostromolni Kállay Gergely hívei, sőt, az erkélyre kilépő főispánt is kővel mellbe akarták dobni(!). Az összecsapások hatósugara folyamatosan növekedett a városban, de este nyolc óra körül a pártok kimerültségük miatt szétoszlottak: az anyagi károk mellett nyolc halott (ebből hat nem nemes) és számtalan sebesült volt a június 13-i nap mérlegeMásnap reggel a Patay-párt előre elfoglalta a választás helyszínét, a megyeház udvarát. Az első alispáni tisztségre Patay Istvánt viszonylag gond nélkül sikerült megválasztatniuk, de a másodalispáni tisztség választásakor a Kállay- párt megérkezése miatt újabb verekedés tört ki. Az alföldiek megrohanták és szétverték a plébániát is, mert Kállay hívei odamenekültek; a vendégfogadó előtt is verekedtek, több boltot feltörtek, kifosztottak. A június 14-i összecsapások során a halottak száma tízre, a sebesülteké 135-re emelkedett (bár a tizedik halott „csak" a túlzott alkoholfogyasztás miatti gutaütésbe halt bele). A másodalispáni szavazást a Kállay-párt totális veresége és szétverése, illetve az ellenzéki zat és kocsmát bérelt ki, darabját általában harminc forintért. A Patay-párt június elejére kb. 700- 800 főt toborzott, ennek egyharmada nem nemes volt. A Kállay-párt kampánya ugyanezt a metódust követte, de ők nem béreltek szállásokat. Az ellenpárt főkortesei Kállay Gáspár, Kállay Boldizsár, Kállay Emmanuel és gróf Forgách Miklós voltak. 23 KLÖM VI. köt. 643-644. 24 KLÖM VI. 644. 80
