Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840

Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére

jelöltek visszalépése25 után bonyolították le „közfelkiáltással", s a Patay által előre összeállított(I) tisztikar is — Teleki József26 főispán támogatásával — június 15-én folytatólag elválasztatott. A visszaélések és a kihágások megvizsgálására és orvoslására ugyancsak a főispán27 június 16-án egy megyei küldöttséget nevezett ki.28

Barta István, Vörös Károly, Dobszay Tamás, Völgyesi Orsolya és mások kutatási eredményei szerint a reformkorban a kormányzat részéről általában is megfigyelhető, többször kimutatható azon törekvés, hogy az országgyűlés megkerülésévelj!) a rendeket egy-egy rendelettel, váratlan politikai manőverrel kész helyzet elé állítsák, megosszák, összezavarják, esetleg joggyakorlatot hozzanak létre, amelyre a későbbi viták során mint élő szokásjogra lehet hivatkozni. Ezzel a hatalompolitikai eszközzel (is) vélték tompítani, befolyásolni, kifárasztani, vagy ideális esetben megelőzni a radikális, túlzó reformtörekvéseket, illetve kordában tartani, semlegesíteni a politikának és a társadalomnak a kormányzatot irritáló önmozgását.29 A politikai környezet és klíma változása a harmincas évek második harmadában erre különösen alkalmas, a kormányzat pedig fogékony volt: az 1836. évi tisztújítási rendelet Pajkossy Gábor és Molnár András megállapítása szerint ugyancsak szervesen a kibontakozó terrorpolitika eszköztárába illeszkedett.30

A kivitelezés technikai oldalát, valamint a tervezett gyakorlati levezénylést nézve az 1832-1836. évi országgyűlés úrbéri vitáinak megyei dimenzióját, azaz a követutasítások retrográd szellemű módosításának pozitív tapasztalatait nevezhetjük meg/ találjuk előzményként. A közgyűléseken felvonultatott kortestöme25 Jármy Imre főjegyző és volt országgyűlési követ, Szúnyogh Sándor, Kállay Menyhért főszolgabírók, Erőss György és Ferenc, Bónis Sámuel és Péchy László alszolgabírók, valamint Erőss Lajos első aljegyző minden hivatal vállalásáról lemondtak.

26 Gróf, történetíró, az 1827-ben kiküldött országos rendszeres bizottság tagja, az Akadémia elnöke.

27 Teleki József főispánnak a Kancelláriához küldött 1836. június 16-án keltezett, latin nyelvű jelentését a szabolcsi választásról 1.: MOL A 39 1836:8957. 2. föl. A főispánnak, illetve a megyének küldött, a vizsgálatot elrendelő 1836. június 24-i decretumok másolatait 1.: uo. 3. fok, illetve 4. föl. Fogalmazványaikat, illetve az eset felterjesztését tartalmazó humillima propositiot június 24-26-i dátummal 1.: MOL A 391836:8957.14-17. föl.

28 A Patay-párt kisnemesei egyébként nem kapták meg „fizetésüket", és ez további, kisebb rendbontásokhoz vezetett június 16-án és 17-én. Minderről: Bene, 1980. 44-49. A későbbi perről és az alperesek büntetéséről: uo. 55-62. A szabolcsi eset vizsgálatát és következményeit, a küldöttségi munkálat szempontunkból fontos részleteinek ismertetését és elemzését 1. ehelyütt lejjebb.

29 Barta, 1963. 194-195. (az 1828/30-i országos bizottság reformmunkálatait tárgyaló fejezetben); Horváth M., 1886. I. köt. 24-28.; Ballagi, 1897. 70-72., 77.; VÖRÖS, 1980, továbbá Vörös Károly nyomán: Dobszay, 1992; DOBSZAY, 2006.11-72.; VÖLGYESI, 1999.

30 PAJKOSSY, 2007. 693., valamint MOLNÁR, 1989. 28. 16. jegyz. Az ún. kormányzati „terrorismus" politikájáról és országgyűlési visszhangjáról részletesebben 1. még: PAJKOSSY, 2006; PAJKOSSY, 1994/a; ERDMANN, 2004. (A kötet Erdmann öt idevágó tanulmányát tartalmazza); MlSKOLCZY, 1937; MlSKOLCZY, 1938; MOLNÁR, 1994; VÖLGYESI, 2002/a; ANDICS, 1975. A terrorpolitika elsődleges eszközének számító politikai perekről részletesebben 1.: KLÖM VII. köt.; Pajkossy, 1984; Pajkossy, 1990; Pajkossy, 1994/b; Trócsányi, 1965; Pompéry, 1913; Wertheimer, 1908; Móricz, 1891/a; RÉDEI, 1938.

81