Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840

Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére

tisztújításról és annak eredményéről adatszerűén, a visszaélések ismertetése nélkül egy 1836. július 5-én keltezett feliratban számoltak be a nádornak és a Helytartótanácsnak.15 Almásy József főispán a nádorhoz küldött jelentésében a közgyűlés deviáns lefolyásáról is tudósít.16 Az augusztus 23-i közgyűlés vitái kegyetlen vérengzésekről, házak megtámadásáról, lövöldözésekről és egyéb visszaélésekről tudósítanak a júniusi tisztújítás kapcsán. A választás eredményét a július 12-i, Pelsőcön tartott közgyűlés közben érvénytelenítette. A főispán és Scitovszky János17 rozsnyói püspök panaszára a kormány szeptember 12-én döntött felsőbb szintű nyomozás elrendeléséről, és október 22-én végül Szerencsy István kancelláriai tanácsost és személynöki ítélőmestert küldte királyi biztosként a megyébe az ügyben tartandó vizsgálat lefolytatására.18 Az októberi közgyűlésre az ügy a tudósítások szerint elsimult, s az év maradék részében már nem került sor zavargásokra.19

Szabolcsban az 1836. május 24-i Madán tartott kisgyűlésen hirdették ki az új tisztújítás határnapját június 14-ére Nagykállóba.20 A megelőző, 1832. évi tisztújításon és követválasztáson az addigi, liberális jellegű, illetve a liberalizmus eszmerendszeréhez közelítő megyevezetés (Bónis Sámuel és köre) a Patay István vezette konzervatívok sikeres korteshadjáratának következtében megbukott. Ez a két párt került szembe ismét 1836-ban: a konzervatívok Patay Istvánt kívánták megtartani az első alispáni székben, másodalispánnak a tekintélyes vagyonnal (és így kampánypénzzel) rendelkező Kállay Pétert, de semmi esetre sem Kállay Gergelyt akarták.21 Az ellenzék Kállay Gergelyt támogatta első alispánnak, de legalább másodalispáni tisztében meg akarták tartani, s Patay kiesését próbálták elérni. A pártszervezés a tisztújítás előtt egy évvel kezdődött, a kampány maga három hétig tartott. A Kállay-párt a tanúvallomások szerint háromezer, a Patay- párt 25 000 forintot költött: bor, pálinka, szalonna, szekérbér, szállás- és napidíjak fedezését látták el mindebből, de a kisnemesek mellé jobbágyokat is toboroztak a várható verekedések miatt.22 A június 13-i délelőtti conferentián többen

Hétszemélyes Tábla bírája. Draskóczy gömöri táblabíró, 1830-ban a megye országgyűlési követe, 1836-tól első alispán, a Törvényhatósági Tudósítások megyei levelezője.

15 MOL A 39 1836:12 074. 5-7. föl. (magyarul, és a megválasztott tisztviselők névsorával).

16 Uo. 1836:12 074. 8-10. föl. (latinul, szintén az új tisztikar névsorának mellékletével).

17 1827-től rozsnyói, 1838-tól pécsi püspök. 1849-től esztergomi érsek, 1853-től bíboros.

18 A vizsgálatról szóló jelentésnek és a kapcsolódó iratoknak a levéltári jelzetével 1.: KLÖM VI. köt. 906. 5. jegyz.

19 Borovszky. Gömör-Kishont. 563. A Draskóczy- és az Abaffy-pártok összeütközése 1842-ben, amikor a Draskóczy-pártiakat kiverték a megyeházából, ismét véres tisztújításhoz vezetett, 1845-ben pedig a rend fenntartására kirendelt katonaság és a választók csaptak össze. Uo. 563.

20 A szabolcsi tisztújító közgyűlés hivatalos jegyzőkönyvének másolatát 1.: MOL A 39 1836:8957. 5- 11. föl.

21 A főispán, Teleki József szintén Patayt támogatta. BENE, 1980. 42.

22 Uo. 41-43. Patay négy főkortese (Borbély Mihály, Finta Márton, Patay László és Farkas Ignác) a tanúk szerint a megyét a járásokhoz igazodva négy részre osztották fel egymás között: egy ezüstforint napidíjat ígértek, és három forint szekérbért fizettek szekerenként. A jól verekedő kisneme- seiről hírhedt falvakat (pl. Besenyőd) kiemelten kezelték. A Patay-párt Nagykállóban harminc há79