Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - Hangulatjelentések a fővárosból 1988 októberétől 1989 októberéig.
Irodalom Rácz Attila nevéhez kötődik. A címként szolgáló „hangulatjelentés" tartalmi feloldásához a legegyszerűbben talán úgy juthatunk el, ha a kifejezést használókra, vagyis a Kádár korszak belügyi apparátusára bízzuk magunkat. Az Állambiztonsági Értelmező Kéziszótár meghatározása szerint a „hangulatjelentés a közvélemény vagy a társadalom egyes rétegeinek, esetleg egy-egy terület lakosságának tudatát, közérzetét, viselkedését, véleményét, érzelmi állapotát egy adott időpontban tükröző tájékoztató jelentés. Az állambiztonsági szervek feladatát képezi a vezetés tájékoztatása ilyen értelemben is" ( Állambiztonsági Értelmező Kéziszótár. Bp., 1980. 33.). A meghatározásból tehát az derül ki, hogy a kommunista állambiztonság szondázta a lakosságot, információkat, adatokat gyűjtött annak általában vett és egy-egy esemény kapcsán megmutatkozó megnyilvánulásairól. E cselekedet azonban, fogalmazzunk úgy, meglehetősen öncélú volt, hiszen a lakosság hangulatának felmérését követően nem a kedélyállapot javítása, jobbá tétele vezérelte az e jelentéseket megrendelőket és az azokat elkészítőket; tettük mögött természetesen az államrend, az egypártrendszerre épülő diktatúra megvédésének szándéka húzódott. Mint látszik, a hangulatjelentések a források egyedi, értékes válfaját képezik. Még hangsúlyosabbá teszi jelentőségüket az a körülmény, hogy szinte már keletkezésük időpontjában fenyegetve voltak fennmaradásukban, ugyanis — mint azt mottóként a szerkesztői bevezető is kiemeli — használat után a jelentések sorsa a megsemmisítés volt, illetve csak lett volna, hiszen nyilvánvaló, hogy a feladatot az arra kijelöltek, ilyen-olyan oknál fogva, nem hajtották végre. A kötetbe válogatott dokumentumok — amelyeket Budapest Főváros Levéltára őriz — az 1988. október 23-ától 1989. október 23-áig terjedő egyéves időszakot fogják át. A hangulatjelentések kiválogatáskor a pártállam utolsó évére történő fókuszálás mellett szerkesztési elv volt az is, hogy a szövegek kronologikus sorrendben jelenjenek meg, továbbá hogy azok korjelzők legyenek, vagyis az azokban megjelenő események mellett a szerkesztők szem előtt tartották azt is, hogy „mit, hogyan hangsúlyoztak, milyen nézőpontból, milyen vélt vagy valós elvárásoknak megfelelően" (5.). A kötet tulajdonképpen a rendszerváltást e sajátos forrásokon keresztül megragadó, megidéző kezdeményezés újragondolt, kibővített verziójának tekinthető, hiszen a közölt dokumentumok egy része már korábban is megjelent: „Az ArchivNeten [a Magyar Országos Levéltár által jegyzett elektronikus periodika — K. Cs.j 2009 áprilisáig végeztük ezt a munkát. így az itt összeszedett hangulatjelentések egy része már megjelent a fenti folyóiratban, más részük nem látott napvilágot, de akad olyan is, amit csak az ottani közlésbe válogattunk be, ebbe a kötetbe azonban nem." (5.). Ezt a különböző időkeretek (az ArchivNeten rövidebb periódust fognak át a dokumentumok, mindössze 1989 áprilisáig találhatók hangulatjelentések) és „a kétféle forrásközlés jellege közötti eltérés indokolja" (5.) — írják a szerkesztők. 390
