Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - George Michael Gottlieb von Herrmann: Das alte Kronstadt. Eine siebenbürgische Stadt- und Landesgeschichte bis 1800.
Irodalom mi Levéltárban (Fondul Primaria Bratov, Colectia Privilegii). Nem hivatkoztak azonban a szerkesztők — a kiadás időpontját figyelembe véve nem is hivatkozhattak — a Magyar Országos Levéltár által 2010-ben interneten is közzétett, a DL-DF adatbázis részét képező Diplomatikai Fényképgyűjteményre, amely Brassó város levéltárának fent említett sorozatából több mint 400 darab 1526 előtti oklevelet — hátlapjukon Herrmann jelzetével — őriz (Brassó város levéltára: Privilegia et instrumenta publica — U 464), és a barcasági káptalan levéltárának középkori okleveleit is tartalmazza (Collectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország digitális levéltára. Digital Archives of Mediaeval Hungary Szerk.: RÁCZ GYÖRGY. DL-DF 4.3. Bp, 2009. DVD-ROM. [A Magyar Országos Levéltárban a Mohács előtti gyűjteményekhez 1874-2008 között készült levéltári segédletek és oklevelek elektronikus feldolgozása]; Collectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Internetes kiadás [DL-DF 5.1], 2009.) Az előszóra és kilenc fejezetre tagolódó műben kronologikus és tematikus egységek is találhatók. Az első három rövid fejezetben a Német Lovagrend barcasági betelepüléséről, Brassó építészettörténetéről, majd 1224-1540 közötti történetéről olvashatunk. Utóbbi esetében a Magyar Királyság történetébe beágyazva kiemelt jelentőséget kap Brassó város és a magyar királyok kapcsolata, valamint a tőlük elnyert privilégiumok. Az elsősorban politikai- és hadtörténeti jellegű elbeszélésben néhány életrajzzal összekötött jellemzést is olvashatunk, pl. Lodovico Grittiről (47-48.) vagy Szapolyai Jánosról (49-51.). Az 1526-1540 közötti időszakhoz a szerző Hieronymus Ostermeyer, Bethlen Farkas, Marcus Fuchs és Matthias Miles krónikáit használta. A mű negyedik, leghosszabb, több mint 200 oldalas fejezete Brassó, a Barnaság és Erdély fejedelemségkori történetét beszéli el 1688-ig, rendszeresen kitérve a román vajdaságokban bekövetkező politikai változásokra is. Az író a 16. század elbeszéléséhez az előbb említett szerzőkön kívül még David Herrmann munkáját is felhasználta. A tizenöt éves háború (1591-1606) története a fejezetnek közel felét teszi ki, és Herrmann továbbra is elbeszélő forrásokra hivatkozik; az eddig említetteken kívül Hieronymus Orteliusra és brassói krónikásokra (Michael Weiß, Paul Benkner, Martin Bánfi, Simon Nösner, Michael Forgáts), valamint Andreas Gunesch szászsebesi lelkésznek David Herrmann Ruina Transylva- niae c. művéhez írt folytatására, illetve Expeditio Schirmeriana c. művére. Herrmann Báthory Gábor fejedelmet (1608-1613) — a szászoktól nem meglepő módon — zsarnoknak tartja, és jellemzésében külön felrója neki, hogy külpolitikájában nem vette figyelembe a nemzetközi jogot (191.). Báthory Gábor és Bethlen Gábor (1613-1629) uralmának ábrázolásához újabb brassói krónikák kerülnek előtérbe, valamint Georg Jeremias Haner Báthory Gábor uralmát feldolgozó kézirata. I. és II. Rákóczi György (1630-1648, 1648-1660), valamint Apafi Mihály (1661-1690) korához a brassói krónikákon és naplókon kívül Bethlen János és Cserei Mihály történeti műveit is felhasználja a munka. Herrmann az önálló Erdélyi Fejedelemség végét az 1688. május 9-én, Fogarason aláírt szerződés létrejöttének dátumával határozza meg. 360
