Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Irodalom - George Michael Gottlieb von Herrmann: Das alte Kronstadt. Eine siebenbürgische Stadt- und Landesgeschichte bis 1800.
Irodalom Az ezután következő tematikus fejezetekben (Von der Politischen/Kriegeri- schen/wirtschaftlichen/Kirchlichen Verfassung; Von den merkwürdigsten Männern) a szerző jogtörténeti szemszögből mutatja be a város működését, hadszervezetét és gazdaságát, majd egy egyháztörténeti fejezet, végül olyan híres brassói személyiségek bemutatása következik, akikre nem volt módja a történeti elbeszélés keretén belül kitérni. Az ötödik fejezetben a város országgyűléseken való részvételéről, a Szász Egyetemmel való kapcsolatáról ír, majd bemutatja a városi önkormányzat működését, végül ismerteti azokat a privilégiumokat, amelyek a város vámmentességét, szabad kereskedelmét, vásártartását és egyéb gazdasági kedvezményeit biztosították. A fejezetben számos közép- és kora újkori oklevélre hivatkozik, közöttük olyanra is, amely már nem található meg az általa rendezett sorozatban (291., Arch. no. 220.), és így a DF gyűjteményébe sem kerülhetett be. Korábbi, nagyrészt kiadott kormányzat- és jogtörténeti munkáira is utal. (Historische Verfassungen der Sächsischen Nation in Siebenbürgen, aus denen im Kronstädter Archive vorfindigen Dokumenten, in wie weit solche zur Beleuchtung der allgemeinen National- Geschichte dienen, 1774; Die Grundverfassungen der Sachsen in Siebenbürgen und ihre Schicksale, 1792; Über die Gerichtsbarkeit der ersten Cronstädter, 1804; Verhältnis der Stadt Cronstadt gegen die umliegenden Dörfer, 1801.) Herrmann a hatodik fejezetben néhány oldalban ismerteti a hadba vonulásra és a városvédelemre vonatkozó törvényeket és szabályzatokat, amelyhez városi jegyzőkönyveket is felhasznál. A hetedik fejezetben a városi jövedelmek (vásártartás, kocsmáltatás, vámok) ismertetése mellett részletesen kitér Brassó város birtokigazgatásának történetére is, jelentős hely- és birtoktörténeti adalékokkal szolgálva. A nyolcadik — hosszabb — egyháztörténeti fejezetben először a középkorban Brassóba települt szerzetesrendeket, majd a barcasági káptalan középkori történetét és egyházszervezetét ismerteti, külön kitérve a káptalan és a városi magisztrátus viszonyára. A fejezet nagyobb részét a reformáció erdélyi történetének elbeszélése teszi ki, amelyben az országos és szász zsinatokat, emlékezetesebb hitvitákat ismerteti, bemutatva a legfőbb irányzatokat képviselő személyiségeket, valamint a zsinatok és disputák brassói résztvevőit is. Jellemző módon a jezsuiták erdélyi megjelenéséről és működéséről nem tud elfogulatlanul írni (363-364.). A 17. század háttérbe szorul ebben a fejezetben, helyette Herrmann egyházjogi és -szervezeti szempontból mutatja be a barcasági káptalant. Hivatkozásai között éppúgy megtaláljuk az erdélyi szász zsinati aktákat, a barcasági káptalan levéltárát és a városi iratokat, mint a legfontosabb erdélyi szász krónikákat vagy Martin Schmeizel 1722-ben megjelent erdélyi szász egyháztörténeti művét. Az utolsó fejezetben Brassó olyan híres, elsősorban kora újkori személyiségeinek vázolja fel életrajzát, mint Johannes Honterus, Valentin Wagner, Michael Weiß vagy saját őse, Michael Herrmann bíró és fejedelmi titkos tanácsos. 361
