Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Források - Somogyi Gréta: Kemény Pál visszaemlékezése az 1848-1849. évi erdélyi eseményekre
SOMOGYI GRETA KEMÉNY PÁL VISSZAEMLÉKEZÉSE AZ 1848-1849. ÉVI ERDÉLYI ESEMÉNYEKRE KEMÉNY PÁL'S MEMOIRS TO THE EVENTS OF 1848-49 IN TRANSYLVANIA: Many people were inclined to record the events of October-November, 1848 especially the ones happened in Alsó-Fehér County. Several members of the Kemény family were involved in these events, most of their estates lied in that county. Pál Kemény (1793-1854) was one of those family members, who could also consider it important to record these events for posterity. My assumption is that he is the author of the following memoirs. His brother, Baron Ferenc Kemény (1795-1875) belonged to the group of conservative politicians of Transylvania. After finishing his work, Pál Kemény probably sent it to his brother for recension, who added his own remarks, what is more the manuscript also contains the remarks of a third person, whose identity is not known. Pál and Ferenc Kemény's manuscript could be dated a short time after the events, in the spring of 1850. The events discussed here are not unknown to Hungarian history writing, still the objectivity of the details is unusual. Az 1848-1849. évi magyar forradalom és szabadságharc története mindmáig kitüntetett fontosságú témája a magyar történetírásnak. Talán éppen emiatt nem mentes a túlzásoktól, valamint bizonyos események, illetve személyek nem éppen tárgyilagos megítélésétől sem. A különböző korszellemben és műfajban keletkezett művek jól tükrözik ezt a sokszínűséget. A szabadságharc leverése után legendák keltek életre egy-egy személy körül. Az 1848. évi események résztvevői, illetve elszenvedői közül sokan tettek eleget Vasvári Pál 1849 tavaszán elhangzott felszólításának — „írjanak memoárt!" — mert fontosnak érezték, hogy visszaemlékezésüket megőrizze az utókor. Imreh Sándor, volt Mátyáshuszár pl. így vélekedett: „Igen fogok örvendeni, ha nemzeti történetünk ez ágának csak egy porszemnyire is hasznára lehetek e szerény dolgozat által. Azért írtam ezt meg — üres óráimban —, mert bár sokan élünk még, akik az 1848-49-ik évi küzdelmekben részt vettünk, s máris történnek ferdítések azokra vonatkozólag."1 Ezen bevezető terjedelmi okoknál fogva nem ad lehetőséget arra, hogy részletesen foglalkozhassak a 19. századi emlékirat-irodalommal, de azt fontosnak találom, hogy említést tegyek néhány lényeges kérdésről. A nyomtatásban megjelent emlékiratok 1950-ig terjedő jegyzéke megtalálható a Magyar történelmi bibliográfia 1825-1867. éveket tárgyaló kötetében.2 Olyan munkákról (főleg kiemelkedő személyek naplói) is tudomásunk van különböző utalások által, amelyek sajnos nem hozzáférhetőek, mert elvesztek vagy még lappanganak. Ám az elmúlt évek kutatási eredményei reményt keltőek, 1 IMREH, 2003. 2 I. TÓTH, 1950. Levéltári Közlemények, 81. (2010) 281-311.
