Levéltári Közlemények, 81. (2010)

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Eftimie Murgu, az ember és a politikus (1805- 1870)

MISKOLCZY AMBRUS

EFTIMIE MURGU, AZ EMBER ÉS A POLITIKUS (1805-1870)

(SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁN)*

EFTIMIE MURGU, THE MAN AND THE POLITIČAN (1805-1870): Eftimie Murgu was a prominent figure of the Romanian nationalsm, his activity was complex, his historical representation was simplified. The program of the Romanian national unity to be carried out within the Austrian domain could get into the proclamation of the Wallachian conspiracy in 1840 on his influence. He stood up for the independence of Hungary in 1848 in the hope of a Hungarian-Romanian Danube Confederation, later before the Austrian military tribunal he attempted to clear himself by anti-Hungarian views. However, in the 1860s he supported the Hungarian radical liberal trend again. His aim was to remove the Serbian hegemony from the Romanians in the Banat. The article based on unpublished sources describes the complicated political scheme in which he became a victim several times, while rabid xenophoby and lofty democratism mingle in his manifestations.

Az emlékezés sajátos egyvelege az aktualizáló historiográfiai spekulációknak és az örökkévalóság parfümjével illatosított pátosznak, amit szűkebb körben, a szünetben némi kajánsággal: egy-egy csípős és őszinte, mondhatni „destruktív" megjegyzéssel ellensúlyozunk. A történész általában az ünnepelt hős kultuszát ápoló magántitkára, és egyben komornyikja, márpedig „a komornyik előtt nincsen hős" — mondta és terjesztette Voltaire, Hegel, Heine. De nemcsak a múlt hősei vannak nekünk kiszolgáltatva, hanem mi is nekik. Hiszen minket is minősít az, ahogy elmondunk valamit abból, amit tudunk és nem tudunk. Murgunak szerencséje van és nekünk is szerencsénk van a róla szóló irodalommal, mert jó. Gheorghe Bogdan-Duica monográfiája vallomásszerű, aforisztikus megjegyzésekben gazdag kordokumentumnak is beillik.* 1 Hiszen olykor olyan mint egy olvasónapló, amelynek írója ki tud lépni az éppen aktuális közbeszédből. A rendhagyó ember jellemzéséhez megtalálta a rendhagyó reflexív stílust. Ugyanakkor valamiféle pointilista módszerrel vázolta fel azt a sokszínű világot, amelyben Murgu megfordult. A mai ember számára meglepő az élethelyzetek változatossága, amelyekben Murgu szerteágazó élettapasztalatokra tehetett szert, amikor a bánsági ortodox határőrvilágból, a szegedi katolikus gimnáziumba került, majd a pesti egyetemre és a pesti román világba, onnan Jászvásárra, majd Bukarestbe, végül vissza a szülőföldre, onnan a börtönbe, aztán belépett az országos politikába, mint képviselő, hogy megint a börtön várja, és aztán Buda legyen az otthona. Láthatjuk, kevés román kortárs élt ilyen kalandos életet, anélkül hogy harcmezőre került volna, bár ez sem rajta múlott.

*

A szegedi Murgu-emlékülésen 2004. május 27-én elhangzott előadás bővített változata. Készült az ELTE BTK Román Filológiai Tanszék műhelyében az OTKA támogatásával.

1 BOGDAN-DUICÁ, 1937.

Levéltári Közlemények, 81. (2010) 141-165.