Levéltári Közlemények, 81. (2010)
Közlemények - Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére Magyarországon, 1836-1840
Dombóvári Ádám: Kísérletek a választási kicsapongások megfékezésére álló törvényekhez, törvényes szokáshoz és rendtartáshoz ragaszkodnak: „valamint ezek szerént eddig is a jórendet, s csendességet, a lehetőségig fenn tartani igyekeztünk, úgy a többször tisztelt Kegyelmes Királyi leirat következésében is azon intézeteket, mellyek a törvényben, és törvényes szokásban gyökereztetnek, és azokkal egybehangzóknak fognak találtatni — ezentúl is megtenni el nem mulasztjuk".184 Azaz második körben már Zemplén is a rendelet elutasítása mellett foglalt állást, viszont Szabolcs — ahogy láttuk — 1838-ra elfogadta a normatívumot. A zempléni reakció lényege finomabb eszközökkel, de szintén a rendelet minden síkon történő elutasítása volt: lojális formában és hanggal a módszer és a technika ellen léptek fel, de azon keresztül a tartalmat is elutasították, azaz amit az udvar a technikával tartalmilag, a gyakorlatban akart elérni. A másik oldalon a legradikálisabb álláspontot — feltehetően — a reformellenzék hagyományosan erős bástyája, Békés megye képviselte a rendelet egyszerű félretételével.185 A politikai földrajzot és a megyék reformkori pártállását tekintve meglepő eredményként regisztrálható Fejér megye elutasító álláspontja, amely megye nagybirtokos és klerikális jellege miatt hagyományosan a konzervativizmus fellegvára volt.186 Ugyancsak meglepő eredményként regisztrálhatjuk Liptó állásfoglalását, amely megye általában szintén a „reakciós", konzervatív tömb tagjaként politizált, ennek ellenére a rendelet elutasítása mellett kül- döttségileg egy hárompontos, haladó rendezési javaslatot is kidolgoztak.187 A stabilan kormánypárti megyék közül még az országgyűlésnek helyet adó Pozsony, illetve Hont, Bereg és Árva utasította el a normatívumot (bár ezek közül Pozsony és Bereg 1832-1836-ban nem volt egyértelműen konzervatív). Az 1831. évi, az 1833. évi, illetve az 1835-1836. év említett botrányos közgyűléseinek és tisztújításainak „élménye" alatt Arad, Abaúj, Bars, Gömör és Heves vármegyék határozatai a rendelet elutasításáról a papírformát hozták, jóllehet ezen megyék közül Abaúj egyébként hagyományosan konzervatív, Arad, Gömör és Heves pedig az ingadozó megyék közé számított (ezen belül Gömör és Heves inkább liberálisok).188 A közgyűlési vitákon többnyire a reformellenzék tagjai szólaltak fel elsőként és tettek rögtön indítványokat, a kezdeményezést így általában sikerült megragadniuk, s érvelésükkel a vélemények alaptónusát is megadták. Egyes megyékben, mint pl. Esztergomban a rendi ellenzékiség jelenléte és érvrendszere is jól elkülöníthető volt a viták során. Az egyházi személyek szinte kizárólag a rendelet mellett foglaltak állást, mint pl. Bihar és Csanád vármegyékben láthattuk. 184 MOL A 39 1837:8603. 4-5. föl. A zempléni rendek kifogásolták azt is, hogy az uralkodói válasz a jegyzői hivatal kérdésére nem reagált. 185 Legalábbis a Kancelláriai levéltár anyagában nem találtunk békési feliratot, csak a tisztújítások rendezése tárgyában kiküldött békési deputáció munkálatát, és annak megyei fogadtatását. 186 Az országbíró főispán, a püspök, a káptalan, a veszprémi káptalan és a zirciek szerepéről Fejér megye politikai térképén, valamint az 1836-1837. évi pártviszonyokról közbirtokossági, községi szinten vö.: Madarász, 1883. 49-54. 187 Elemzését 1. lejjebb. 188 Kecskeméti, 2008.373-374. Vö.: Gergely, 1980.695-696. 105
