Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények A nádor előző gondolatához visszatérve, a továbbiakban ismételten hangsúlyozta: az előző háborús év (azaz 1809) rendkívüli terhei, a megnövekedett adók, melyek mind a kormányzat, mind pedig az országlakosok számára rendkívüli terhekként nehezedtek, különösen fokozták a restaurációkon eluralkodott viszszásságokat. Az ezeket okozó személyek ugyanis nem a haza javát és boldogulását, hanem saját önös érdekeiket tartották szem előtt, egyszersmind figyelmen kívül hagyva a jogot és a méltányosságot, a jogos panaszokat és hangos elégedetlenséget. Azáltal pedig, hogy a közhangulatban nem a megfelelő emberek képviselik a vármegyéket, a választásokon is a perlekedések, a viszályok, a rendetlenségek uralkodtak el. Mindennek további terhes következményei lettek, hogy a karoknak és rendeknek ezek a viszályokat szító, folyton békétlen képviselői, ha a főispánnal nem voltak elégedettek, gyakran szembehelyezkedtek az ő terveivel és szándékaival. Bár az említett személyeket a rendek többsége el kívánta hivatalukból távolítani, a befolyásos kisebbség ezt mindenkor megakadályozta. A nádor a helyzet felvázolása és értékelése után a nádor a tisztviselőválasztási anomáliák orvoslása, illetve megszüntetése, továbbá a kellő rend betartatásának érdekében az alábbi javaslatokat terjesztette elő. A változtatásokat szerinte mindenekelőtt a főispánok és főispáni helytartók tevékenységének pontos meghatározásával kell kezdeni. Az ország törvényeinek és a királyi rendeleteknek az értelmében a főispánokat és az adminisztrátorokat kötelezni kell arra, hogy a rájuk bízott vármegyében lakjanak és annak vezetőjeként aktívan vegyenek részt a köz- és kisgyűléseken, a sedriákon, valamint az egyéb nyilvános jellegű eseményeken. Távolmaradásuk csak kivételes esetekben legyen lehetséges. (így pl. ha tevékenységüket más hivatalaik, megbízatásaik — állami szolgálat — korlátozzák, valamint ha megfelelő lakás a vármegyében nem áll rendelkezésükre, ahol a vármegyei embereket fogadhatják és vendégül láthatják.) Távolmaradásukat indokolhatják a fent említetteken kívül még a családi ügyek is, végül pedig a rossz egészségi állapot, melynek helyreállítását, gyógyítását az orvosok hosszabb időre előírják. A főispánoknak és a főispáni helytartóknak távollétük idejére viszont biztosítaniuk kell a szolgálat folyamatosságát és közben állandóan ismereteket kell szerezniük vármegyéjük ügyeiről. Kötelesek továbbá évente legalább egyszer vármegyéjükbe utazni, a restaurációkon pedig mindig jelen kell lenniük. Fontos tehát, hogy a vármegyék élére állított személyek éljenek tekintélyükkel, és folyamatosan felügyeljék a rájuk bízott vármegyét. Az elősorolt érvek alapján a nádor szilárdan arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ország jóléte és az ország ügyeinek helyes intézése semmi esetre sem engedheti meg, hogy a főispánok távol legyenek vármegyéjüktől. Ennek érdekében, azok mellé a főispánok mellé, akik valamilyen oknál fogva nem tudnák hivatalukat ellátni, javasolta egy helytartó (adminisztrátor) kinevezését, anélkül azonban, hogy az illető főispánok jogosítványait elvennék. József nádor meg volt győződve arról, hogy a fent vázolt előírások szigorú betartásával növekedhetne vármegyéjükben a főispánok tekintélye és befolyása, 76