Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" selkedését, melyeket a főispánoknak mindenkor kötelességük szem előtt tartani. Ha tehát a főispánok ezekkel kellően tisztában vannak vagy akár el is térnek ezektől, nem kell tartaniuk attól, hogy a restaurációk majd balul üthetnek ki, és azokon a törvényekkel ellentétes állapotok uralkodhatnak el. Az előírások szigorú betartatása mintegy előfeltételezi, hogy a karok és a rendek alkalmas hivatalnokokat fognak választani, akikkel mind maguk a vármegyék, mind pedig a kormányzati hatóságok elégedettek lesznek. A nádor szerint a kandidálandó személyek nem-ismerete továbbá azt is eredményezheti, hogy az építőszékeken a karok és rendek többsége részrehajló módon a jelöltek közül az általuk preferáltakat választják meg, és így a legkiválóbbakat, legrátermettebbeket mellőzik. Ebben esetben inkább az egyes pártok embereinek támogatottságáról lehet szó, és a betöltendő tisztségekre nem az arra legméltóbbak kerülnek. Jobb tehát, ha a főispán nem közli előre a kandidáltak névsorát. A tapasztalat azonban az ilyen esetekben sajnálatos módon az, hogy ez a megoldás jobbára negatív következményeket von maga után. Ha ugyanis a karok és rendek előre tudják a jelöltek neveit, úgy már előzetesen megegyezhetnek a megválasztásukban és befolyásukat, s választási szabadságjogukat szerfölött érvényesíthetik. Sőt a választók a főispáni véleménnyel esetleg szembehelyezkedve megzavarhatják a választási rendet és nyugalmat. A nádor a fenti okokon túlmenően az alapvető problémát általánosságban a választási módban, illetve eljárásban jelölte meg, ti. ahogy a főispánok magukat a restaurációkat lefolytatják. Fontos tartotta tehát, hogy a főispánok az egyes tisztségviselők jelölésekor a korábbi egy vagy két ember helyett három vagy négy főt kandidáljanak, mégpedig olyanokat, akik mindannyian rendelkeznek a tisztségviseléshez szükséges és megfelelő képességekkel. Ekképpen a főispánok a szabad választás szellemében nem kerülnének szembe azzal a kényelmetlen helyzettel, hogy csak az általuk első helyen jelölt személyt fogják majd megválasztani. A kandidáltak közül inkább az arra legméltóbbat kellene az illető tisztségbe emelni. így elkerülhető lenne, hogy a rendek valamilyen mesterkedéshez folyamodjanak, és egyúttal a tisztségviselésre „méltatlanok" kiesnének a választásból. Egyidejűleg a viharos, tumultuózus is jeleneteknek is elejét lehetne venni. A helyi érdekeken és a főispáni tekintély növelésén kívül a tisztújítási reformok megvalósítását, illetve elmaradását a hosszú idő óta tartó háború, továbbá az állami hitel ingadozása, a pénz értékének csökkenése, a kereskedelem pangása is negatívan befolyásolta, illetve befolyásolja. Az ország romló gazdasági helyzete miatt a vezető vármegyei tisztségviselők elismertsége szintén ingadozóvá vált, melynek következtében gyengült az alattvalók engedelmessége a felül lévők irányában. Mindennek negatív kísérőjelensége a magánerkölcsök hanyatlása, illetve romlása, mely különösen a kevésbé művelt polgárok soraiban eredményezhet zavarokat, zűrzavaros állapotokat, mivel ők inkább hajlanak ezekre a visszás jelenségekre és kevésbé tartják meg tisztelettel a törvényeket, a régi szokásokat. Sőt néha még tréfát is űznek azokból, zajos eseményeket idézve elő. 75