Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Közlemények A nádori tervezet A nádor szerint a vármegyei restaurációs közgyűléseken már hosszabb ideje előfordulnak rendetlenségek, kihágások, a hely szentségével és az esemény szellemével összeegyezhetetlen történések. Ezek alapvető okát a főispáni hatalom és tekintély meggyengülésében, illetve a főispáni-adminisztrátori jogkör nem megfelelő szintű gyakorlatában és érvényesítésében kell keresni. Jóllehet az ország törvényei (köztük is elsősorban az 1723:56. tc.), továbbá az 1752., 1768. és 1771. évi királyi főispáni utasítások előírják a főispánok kötelezettségeit (lakjaknak a vezetésük alatt álló vármegyében, elnököljenek a közgyűléseken és sedriákon, foganatosítsanak intézkedéseket a vármegyei lakosság érdekében, legyenek jelen a sürgős ügyeknél és járjanak el azokban; végül pedig, hogy a törvények szellemében vezessék le a restaurációkat), ők azonban általában távol élnek a rájuk bízott vármegyétől. Következésképpen befolyásuk a vármegyei közigazgatásra, egyáltalában a vármegye helyes irányítására jelentősen csökkent. Ennek a főispáni magatartásnak a legsúlyosabb következménye a fentieken kívül az lett, hogy a kormányzat befolyása a vármegyei ügyek menetére, így többek között a vármegyei officiálisok és diétái követek megválasztására is egyre kisebb lett. A főispáni tekintély általános csökkenése azt is eredményezte, hogy némely vármegyében a rendek helyi tekintélye és hatalma felette megerősödött. Mégpedig olyannyira, hogy ők saját belátásuk szerint igazgatják vármegyéjüket, sőt jelölik ki, határozzák meg a főispánok számára is a vármegyei teendőket. A főispánok a fenti okok következtében nincsenek abban a helyzetben, hogy pontos ismereteket szerezzenek a vármegyei magisztrátusi tisztségekre jelölendő nemesi személyekről, tulajdonságaikról, erkölcsi jellemükről, érzelmeikről és gondolkodásmódjukról. Ezek a hiányosságok hátráltatják tehát őket abban, hogy az egyes magisztrátusi tisztségekre megfelelő egyéneket javasoljanak, illetve a helyi karok és rendek kívánságait is figyelembe véve olyan személyeket kandidáljanak, akik a vármegyében az általános bizalmat élvezik. Mivel tehát a főispánok nem ismerik a tisztségekre pályázókat, általában a karok és a rendek néhány prominens képviselőjével, mégpedig azokkal együtt, akik a vármegyében a nemesek nagyobb részét befolyásuk alá vonták, előzetes tárgyalás alkalmával állítják össze a magisztrátusi tisztségekre jelöltek listáját. A helyi viszonyok nem kellő ismerete ennélfogva azt a negatív és visszatetsző következményt is vonhatja maga után, hogy némelyek a saját pártjaikhoz tartozókat tolják előtérbe, és így a tisztségeket saját maguknak tartják vagy szerzik meg. Ezáltal viszont háttérbe szorítják a józanul gondolkodó kisebbséget, melynek képviselőivel a főispánoknak nincs is módjuk megismerkedni. Mindez jól jelzi, hogy bár az ország törvényei és a királyi rendeletek pontosan előírják a főispánok kötelezettségeit és feladatait, de ők sajnálatos módon nem teljesítik ezeket, különös tekintettel az építőszéki választásokra. Az ország törvényei és az uralkodói rendeletek pedig világosan és egyértelműen rögzítik a tiszti választások célját, lefolyásának módját. Előírják továbbá a választó karok és rendek vi74