Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" mesi« tömegek szavazataival kívánta háttérbe szorítani".

2

0 Sőt a rendelet, „ahelyett, hogy elejét vette volna a tisztújítási visszaéléseknek, azokat éppen elősegítette".

2

1 A probléma taglalásában és értékelésében fordulópontot jelentettek Kósa László kutatásai, aki a restaurációs rendelet jelentőségét vizsgálva nem szűkítette le az alsó- és kisnemességnek a tisztújításokon játszott erkölcsileg és politikailag már a kortársak által is joggal bírált kétes és nem egyértelmű szerepére, hanem inkább a rendelet pozitívum oldalát hangsúlyozta. Azaz az abban előírt új építőszéki választási módot ésszerűbbnek és pontosabbnak minősítette az addig szokásban lévő közfelkiáltással történő szavazással szemben. Nem osztotta azt a fent említett, sokak által képviselt és széles körben elterjedt nézetet sem, mely a rendelet megalkotását és kiadását a bécsi udvar manipulációjaként értelmezte. Sőt, Kósa ezt az értékítéletet rendkívül leegyszerűsítőnek és inkább érzelmi érveken nyugvó, mintsem tudományosan megalapozott véleménynek minősítette. Egyúttal újabb kutatásokra ösztönzött, melyek segítségével „érdemes lenne pontosabban föltárni" az 1819. február 16-i helytartótanácsi rendelet „kiadásának indítékait".

2

2 Kósa álláspontjához kapcsolódnak Hudi Józsefnek a témában folytatott kutatásai, aki az 1819. évi rendelet értékelésekor elsősorban arra a véleményt képviselte, hogy a kormányzat az új szavazási módszer bevezetésével, azaz „az egyéni szavazatok számszerűsítésével a választási visszaélések csökkentését" szerette volna „elősegíteni".

2

3 Visszatérve Kósa gondolatához, az alábbiakban a rendelet kiadásának előzményeit és okait, illetve valódi indítékait kívánjuk elsősorban ismeretlen források tükrében feltárni. Ennek keretében fontosnak tarjuk részint az 1810-es évek elején az építőszékek „megreformálásának" ügyében született politikai tervezetet, valamint az ebben a kérdésben lezajlott országgyűlési vitákat ismertetni. Ez a tervezet, illetve ezek a diétái diszkussziók ugyanis több tekintetben magukban hordozzák azokat az elemeket, melyek majd a restaurációs rendeletekben tetten érhetők. Szükséges továbbá a jelzett időszakban lefolytatott vármegyei építőszékeket bemutatni, különös tekintettel azokra a kabinet által botrányosnak és a rendi alkotmánnyal és az ország törvényeivel össze nem egyeztethetőnek minősített építőszékekre, amelyek közvetve vagy közvetlenül arra kézstették a kormányzatot, hogy restaurációs vagy másképpen „votizációs" rendeletét kiadja. A vármegyei építőszékek „megújítására" tett első lépés József főherceg nádor nevével fémjelezhető, aki éppen mind az udvar, mind a felsőbb hatóságok 2

0 D

OM IN ко VITS, 2000. 63. Vö. erről még az ezzel a nézettel szinte teljes mértékben azonosuló álláspontot, mely szerint a tisztújítások rendjének módosítása „lehetővé tette, hogy a főispán [...] immár a kellően korrumpált kisnemesi csoportokat is felhasználhassa a rendi-sérelmi ellenállást vezérlő megyei köznemesség politikai visszaszorítására". Ld. ez utóbbit: CSORBA, 2000. 76. 2

1 MOLNÁR, 2000.66. 2

2 KÓSA, 2001.175. 2

3 HUDI, 2000. 48. 71