Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények szemében visszatetsző jelenségekkel tarkított restaurációk hatására dolgozta ki a restaurációs közgyűlések, illetve lebonyolításuk „megreformálására" irányuló tervezetét. 1810. június 24-én az uralkodóhoz intézett jegyzékében jelentette, hogy a tisztviselő-választások a jelzett esztendő első felében az ország több vármegyéjében igen lármásan zajlottak le és ezeken néhányan igen méltatlanul viselkedtek. 2 4 A vármegyei restaurációkon történt „zűrzavaros és botrányos" események már az előző évtizedekben is előfordultak, 2 5 de az 1810-ben lefolytatott tisztújításokon történtek, különösen pedig a Zemplén vármegyei széképítésen történtek — a bécsi udvar és a kormányzat, valamint a felsőbb állami hatóságok megítélése szerint minden korábbiakat felülmúltak. A nádor egy jó hónappal később a királyhoz írott újabb jegyzékében, tekintettel elsősorban a Zemplén vármegyei tisztújító széken történtekre, már konkrétan körvonalazta és elemezte azokat az okokat, melyek szerinte a „lármás" restaurációkat kiváltották. 2 6 1810-ben számos vármegyében került sor tisztújításra, mivel több tisztviselő pótlására volt szükség. A főispánok, elejét veendő a karok és rendek panaszainak, melyekben a régóta esedékes restaurációs közgyűlések megtartását követelték volna, még a kellő időben elrendelték az építőszékek kiírását. A nádor az ezeken történt kihágások, a tiszti választások szellemével és a tisztújító közgyűlések helyszínének szentségével össze nem egyeztethető illetlenségek fő kiváltó okaiként az előző háborús esztendő eseményeit hozta fel, melyek következményeiként rendkívüli terheket raktak a vármegyei rendek és az adózó nép vállaira. A terhek elosztásában és a szükséges „kényszerű" intézkedések végrehajtásában a vármegyei tisztviselők nem mindig a kellő hozzáértéssel és helyesen jártak el. Ugyanakkor a rendeletek teljesítése miatt fokozódó nyomás és az egyre több munka, valamint az alacsony fizetések miatt az officiálisok is gyakran hangot adtak elégedetlenségüknek. A nádor azonban úgy vélte, hogy a tisztviselők elégedetlensége nem adhatott egyértelműen okot a restaurációkon tapasztalható rendetlenségekre és az illetlen viselkedésekre. Az ilyen, a békét és a nyugalmat mellőző választások a jövőben mindenképpen elkerülendők, különös tekintettel arra, hogy a vármegyei magisztrátusok tagjainak választása jelentős mértékben befolyásolhatja az adott vármegye irányítását, az ügyek megfelelő kezelését, az igazságszolgáltatást, továbbá az adózó nép jólétét és a tulajdon biztonságát. Magának az államnak az érdekei is azt kívánják meg, hogy a főispánok és főispáni adminisztrátorok a restaurációs kihágásoknak elejét vegyék. Végül pedig magának a királynak is kötelessége, hogy a törvényes szavazási szabadságot megtartassa és a zavaró visszaéléseket megakadályozására gondot viseljen. Mindezek szem előtt tartásával elkerülhetők lesznek majd az olyan negatív je2 4 MOL, N 24 1810. No. 123. 2 5 Ld. erről pl. Zemplén 1798., és Ung vármegye 1804. évi restaurációiról készített jelentéseket és ezek vitáját: JNII. 291. (104. sz.), 713-714., 716., 719-720. (225. sz.). 2 6 JNI IV. No. 65. 283-285. (Baden, 29. Juli 1810.). 72
