Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Műhely - LACZLAVIK GYÖRGY: Csilla von Boeselager bárónő hagyatékának rendezése Höllinghofenben (2008. október 15,-december 18.)

Laczlavik György: Csilla von Boeselager bárónő hagyatékának rendezése Höllinghofenben mion, értékes rakománnyal megpakolva, Magyarország irányába. Kezdetben főként orvosi eszközök érkeztek. Magyarországon Kozma Imre atya, zugligeti plébános fogadta a szállítmányokat, és az ő vezetésével sikerült ezeket a legmeg­felelőbb helyekre eljutatni. Kozma Imrével a báróné 1987 augusztusában ismerkedett meg. 1988 végén kapták csak meg a magyar kormánytól a várva várt engedélyt arra, hogy Ma­gyarországon a máltai kereszt alatt működő egyesületet alapítsanak. 1988. dec­ember 14-én alapították meg hivatalosan — Csilla asszony elnökletével — a Német Szövetségi Köztáraságban az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst е. V. (UMCD) 4 nevű szervezetet, ezt követte nem sokkal később, 1989. február 4-én, az UMCD magyarországi testvérszervezete, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) budapesti megalapítása. A szervezet elnöke Kozma Imre atya lett, Csil­la asszony sokáig mint elnökhelyettes, majd később mint tiszteletbeli elnök segí­tette az MMSZ munkáját. Az UMCD és az MMSZ volt az első német-magyar bilaterális egyesület, és sokáig az egyetlen máltai szervezet az akkori keleti szek­torban. 1989 augusztusában azután egy csapásra ismertté vált mind Csilla von Boeselager bárónő, mind az MMSZ „arca". Az NDK-ból érkező menekültek ügye a budapesti Német Nagykövetség számára kényes feladatnak bizonyult. Az UMCD/MMSZ azonban — Csilla asszony vezetésével — augusztus 14-én megalapította az első menekülttábort a zugligeti plébániatemplom kertjében, amit azután Csillebércen újabb követett. A menekültek gondozása egészen nov­ember 14-ig eltartott, habár Magyarország már szeptember 11-én megnyitotta nyugati határait az országban tartózkodó kelet-német állampolgárok előtt. A következő két hónapban a táborok a Nyugatra tartó utazás közbülső állomásai­ként szolgáltak. Az MMSZ követlen megalakulása után gyorsan növekedett. Sorra alakultak a vidéki csoportok az egész országban, többek között Pécs, Miskolc, Debrecen, Szeged, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely városokban. 5 A csoportok számával együtt növekedett a segítő kezek száma is. így a következő évek sorozatos krízishelyze­teiben az MMSZ helyt tudott állni. Gondoljunk itt a gyors és fáradhatatlan segít­ségnyújtásra, amire a szükséget szenvedő emberek számíthattak a romániai forradalom (1989 decembere), vagy a jugoszláviai háborúk (1991 augusztusa óta) idején. A krízishelyzetekben nyújtott segítségnyújtáson kívül azonban ma­radt erő arra is, hogy Magyarországon, illetve a határokon túl (Kárpátalja, Er­dély, Szlovákia) kórházakat szereljenek fel, szegénykonyhákat hozzanak létre, gyerek- és öregotthonokat rendezzenek be. Sőt, a kamionok százai továbbra is 4 Az UMCD alapszabályát 1988. december 15-én fogadták el, de csak 1989. február 21-én jegyezték be hivataloson az egyesületet. Elnökhelyettesek kezdetben Friedrich Graf von Westphalen és Ug­rón Imre voltak. 5 Már 1989 áprilisában megnyitotta kapuit az első nem budapesti máltai központ Békéscsabán, közel a román-magyar határhoz, hogy a máltaiak jobban tudjanak törődni az egyre növekvő szá­mú romániai menekülttel. 359

Next

/
Oldalképek
Tartalom