Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Források sajátotoknak fogtátok partját, 's ezzel d' Alembertnek sur la latinité des modernes munkájának tanúlására útasítanám őket. A' német-magyar Tudósokhoz úgy szóllanék: Kedves barátaim! Bizony nem érdemes annyit fáradoznotok, hogy a' Jénai, Hálái 's Lipsziai Literatúraiujságlevelekben, egynehány hitvány tallérért; mellyeket most kész pénzben kell kiküldeni, benneteket vagy magasztaljanak vagy derekasan, a' mihez a' német Recensensek igen jól tudnak, lemocskoljanak. Redite ad ovile! Nálunk felül állhattok az elsők köztt: miért akartok az utolsók' seregébe számláltatni amott? Emlékeztetném őket, mert ők tudós emberek, Cicerónak ezen megolvasott, de figyelembe nem vett szavaira: „Cum Sophocles optime scripserit, Electram tarnen male conversam Attilii mihi legendám puto, de quo Licinius: ferreum quidem scriptorem opinor, verum scriptorem tamen ut legendus sit; rudem enim esse omnino in nostris aut inertissimae segnitiae est, aut fastidii delicatissimi; mihi quidem nulli satis eruditi videntur, quibus nostra ignota sunt. {Jól lehet helyesen irta Szofoklesz Elektráját, Attiliusz roszsz fordítását mindazonáltal olvastatandónak ítélem; a' kirül Litziniusz: vas pennájú irónak tartom ugyan, de olylyannak azomban, a' kit forgatni kell, mert tudatlannak lenni a' magunkéban, vagy a' leg renyhesebb tunyaság, vagy a' legfinynyásabb tsömöröködés. Nekem ugyan senki sem látszik elegendőképpen tanúltnak, a' ki előtt a' magunkéi esmeretlenek.} Szépjeinknek Himfy szerelmeit küldeném — meg eggy jó német fordítással, hogy a' kettő közzűl válasszák a' szebbiket. A' Horvátokat bizonyosokká tenném, hogy ha magyarúl megtanúlnak is, azért nem lesznek kötelesek hazájokba eretnekeket béfogadni; sőt azt jövendölném nekiek, hogy így nagyobb számmal fognak a' Helytartó Magyar Tanácshoz jönni, 's onnan az ott ülő Kálvinistákat lassan lassan talán ki is küszöbölhetik {vagy a' mi mind okosabb, mind nemesebb vólna, tsupán a' magok hazafiúi érdemeknél fogva, legalább kevesíthetnék}. Emlékeztetném továbbá, hogy ők Magyarországhoz képest csak eggy maroknyi nép 's országok szélső tartomány. Jófejű emberek a' Horvátok, 's megértenék, könnyen általlátnék, hogy a' mostani környűllásokban mind jobban jobban eggyesűlni a' Magyarokkal, nem a' legrosszabb politika. Megvallanám nekiek kerekdeden, hogy hazámfijainak is javaslanám a' német nyelvet, ha Ausztria olly nagy és termékeny ország lenne mint Magyar-ország 's Magyarország olly parányi mint Ausztria. Némelly Papjainknak tiszta 's csínos deáksággal, melly nem a' Breviáriumból volna merítve hanem a' régi Róma Classicusaiból: Tisztelendő Urak! Anyaságtok ne féltsék a' szép deák nyelvet; Cicerónak nyelve ámbár ő pogány is republicánus is volt, mindég arany marad az ő munkájiban, mellyeket a' jónevelésűek mindenkor ásni fognak {de a' mostani templomok, törvény székek, és dikaszteriomok nyelve nem a' Római nyelv, hanem többnyire Dükanzs (Dukange) Úr gloszszáriumába való}. Ne féltsék Atyaságtok a' magok penyészes írásaikat; mindenkor fognak ollyak találkozni, a'kik azokon a' penyészeken kapjanak. Fogadom, a' Magyarság közönségessé tétele fel nem forgatja a' hazát, sőt 320