Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - MISKOLCZY AMBRUS: „Eggy két szó a magyar nyelvről, literaturáról, és annak közönségessé tételéről s elterjesztéséről a hazában" Dessewffy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816)

Miskolczy Ambrus: Desse

iujfy József (kétszer is) elutasított értekezése a magyar nyelvről (1808, 1816) hitessék-el magokkal, hogy minden jóban, szépben, nagyban épülni fogunk; mert mihelytt valamelly nemzet eggy jó és erős kormány alatt érzi nemzetiségét, azonnal nemesül minden indúlatiban, minden hajlandóságiban. Attól se tartsanak, hogy merő Kálvinus' tanítványai nyerik-el majd a' hivatalokat; meglátják hogy sok Heves Vármegyei Pápista ezután is elő fog menni. A' deák Misét se féltsék Atyaságtok; megmaradhat az deákúl, noha a' Misehallgató azt ritkán érti. A' papi-jószágok'felosztásától se tartsanak: ha az valaha történni talál, azt bizonyosan nem a' magyar nyelv hanem a' jövedelmezésnek bomlotj: állapotja fogja következtetni. A' magyar seregeknél vitézkedő Tiszteknek semmit nem mondanék, mert nagyobb részével nem is lehetne magyarúl szóllanom; nem akarnék pedig úgy szóllani velek, hogy azok, a' kik által ők ollykor ollykor győztek, tudnillik a' közlegénység, meg ne érthessenek. Annak a' hazafinak, a' ki minap a' Tübingi Reggeli-levelekben (Marz. 1808) Száz pengő-pénz aranyért azt a' kérdést tevé, ha lehetséges és tanácsos e 's a' Magyar-országot-lakó nemzetek' javával 's az eggyesűlt országok' privilégiumaival eggyüvé-fér e a' magyar nyelvnek közönségessé tevése a' köz dolgoknak 's a' nevelésnek folytatásában? továbbá: ha bír e már a' magyar nyelv az e' tárgyra múlhatatlanul szükséges kipallérozottsággal? végtére: a' polgári, kereskedésbeli és tudományos tekintetekben micsoda javak vagy károk származnának ebből? annak a' jó patriótának nem felelnék, mert meg nem engedi hogy magyar nyelven feleljen neki valaki; de más kérdéseket tennék elébe: Először: Ha jó patrióta e az, a' ki jövedelmeit, mellyeket Magyar-országból szed, háládatosságból arra fordítja, hogy olly kérdéseket tégyen, mellyekből kitetszik, hogy örökösíteni akarná a' korcsosodást Magyar-országon? Másodszor: Ha okos és tanúit ember kérdheti e ha lehetséges vagy tanácsos e, a' mi valósággal már nagy részént már szerencsésen véghez ment s' folyamatban vagyon a' hazában? A' mi nyelvünk' tökélletesedésének mértékét illeti, azt mondom a' jó patriótának, hogy ha olly kérdésekete tehet, nyelvünknek sem természetét, sem mostani állapotját nem érti. {Némely fére tsapások, tulságok (excessus) tzikornyák, ízletlenségek (mauvais gout) mellett is, nagy serénységgel és óriási lépésekkel halad a' Magyar nyelv tökélletesedése. A' Magyar elméje olylyan, mint a' földje, tsak a' zsiros, kövér jó föld, a' buja sarjazatok kebele; de könynyebb a' bőséget regulázni, és a' mindenünnen sarjadzó hajtásokat olló alá venni; egy szóval, a' termékenységet mérsékleni, mint bé oltani. Meg fog szűnni ez a' hem'segés is és a' duzzadva forró zavaros hullámok lohadni, apadni, és tiszta ragyogású síknak fognak tsilapodhatni.} Egyébaránt néki tudnia kellene, hogy minden nyelv a' véle-élés által tökélletesedik, és hogy tökélletes nyelv nem támad elébb mint véle élnek. Ezek mellé azt mondom Patrióta Uramnak, hogy már Luther idejében a' Biblia jobban vala lefordítva magyarra mint németre. Ha azolta úgy hagyattatott volna el vagy úgy fojtogattatott volna a' német nyelv mint a' magyar, bizonyosan most úgy állanának hátunk megett a' németek mint a' hogy' mostan előt321