Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

Források faluval (Ság, Táp és Szentmiklós) együtt — Ferdinánd király már korábban, nevezetesen Török Bálint Szapolyai Jánoshoz történt elpártolása és egyúttal hűtlenségbe esése

4

6 után, 1537. október 4-én eladományozta a szentmártoni apátságnak.

4

7 így a helytartóság és Katzianer főhadparancsnok említett, 1532 végi megállapodása értelmében az adomány nem válhatott valóra, hiszen egy rendes uralkodói birtokadománnyal ellenkezett. Az 1530-1540-es években — ellentétben az 1491-1492. évi trónháború utáni helyzettel — Szapolyai János fokozatos visszaszorítása miatt többeknek sikerült az uralkodóval a főhadparancsnokok adományait nemcsak megerősíttetni, hanem a szerzeményt hosszabb-rövidebb ideig ténylegesen is birtokolni. Ezek között különféle falu- és birtokrész-adományok (donatio, collatio, Okmánytár 9., 12., 14., 17-19. sz.) mellett szolgálatok és bizonyos pénzösszegek fejében tett birtokátruházást (inscriptio, 13., 16. sz.) és zálogadományt (impignoratio), sőt ezek keverékét egyaránt találunk. Az utóbbira jó például szolgál Derencsényi Miklós szepesi várkapitány esete. Az ő részére I. Ferdinánd 1533 áprilisában jóváhagyta Hans Katzianer főhadparancsnok azon adománylevelét (11. sz.), amely — Szepesvár Ferdinánd király számára történt 1528. március végi feladását követően

4

8 — Szapolyai János összes egykori adományát megerősítette; ami ellen az egyik érintett, Thurzó Elek helytartó már 1528 májusában panaszt is tett uralkodójánál.

4

9 Az eladományozott birtokok nagy része elsősorban hűtlenség révén (per notam infidelitatis, 9., 12-15., 17., 19. sz.), többnyire Szapolyai Jánoshoz, majd fiához való csatlakozás miatt, kisebb része magszakadással (per defectum seminis, 18. sz.) szállt a koronára és vált a főhadparancsokok számára egy-egy hadjárat alatt eladományozhatóvá. A több évtized során biztosan sok tucatnyi főhadparancsnoki birtokadomány királyi megerősíttetése — vagy a magyar uralkodó és Magyar Udvari Kancelláriája új székhelyén, Bécsben (1533: Okmánytár 11. sz., 1537: 12-14. sz., 1539: 15. sz., 1540: 16. sz., 1542: 18. sz.) vagy utóbb az uralkodó jelenlétében,

5

0 a diéták idején, Pozsonyban (1550:19. sz., 1552: 20-21. sz.) — persze nem mindenkinek sikerült; noha tudjuk, hogy a Királyi könyvekbe (libri regii) ezekben az évtizedekben korántsem minden adomány került rögzítésre. A sikerrel járók között elsősorban olyanokat találunk, akik a bécsi Habsburg-udvarban és a kancellárián kellő kapcsolattal bírtak, így adományuk megerősítésére képesek lehettek. Közéjük sorolhatjuk a mindvégig Habsburg-hű Eperjes városát és bíráját, Andreas Grünwaldot (12-14. sz.), akiknek egy és ugyanazon napon, 1537. szept4

6 Részletesebben ld. BESSENYEI, 1994. XVIII-XIX., illetve Gönyű Török Bálint általi birtoklására uo. 4-5.: No. 3., 55.; No. 74. 47 PRT I

V. 689-690.: No. 11. és ETE III. 191-192.: No. 205. 4

8 A feladás dokumentuma, amely már — hangsúlyozandó — garantálta Derencsényi capitaneus arcis Scepusiensis birtokainak megtartását: BESSENYEI, 1994. 30-31.: No. 38. (1528. márc. 26.) 4

9 ERDÉLYI, 2005.135.: No. 27. (1528. máj. 25.) 5

0 Vö. GÉVAY, 1843. oldalszám nélkül, passim. 220