Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Forrásközlések - NEUMANN TIBOR-PÁLLFY GÉZA: Főkapitányi és főhadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon

Neumann Tibor-Pálffy Géza: Főkapitányi és főliadparancsnoki adományok a 15-16. századi Magyarországon ember 16-án sikerült — nyilván nem csekély anyagi ellenszolgáltatás fejében

5

1 — Vels főhadparancsnok három, néhány hónappal korábban kelt és Eperjes közvetlen közelében fekvő birtokokra vonatkozó adományára uralkodói megerősítést szerezniük. Ezekkel az uralkodó — mint maguk a birtokmegerősítések is hangsúlyozták — részben a városnak a polgárháborús időkben elszenvedett kárait, részben a királyi hadsereg ellátásához nyújtott pénzsegélyeit kárpótolta, illetve törlesztette.

5

2 Ám nem csodálkozhatunk Werner (Wernher) György és Bornemissza Pál sikerén sem (Okmánytár 15-16. és 18. sz.). A humanista műveltségű Werner György (1490-1556) a Habsburg uralkodó egyik legfontosabb híve és gazdasági szakértője volt, aki az 1530-as évektől elévülhetetlen szerepet vállalt Felső-Magyarország pénzügyigazgatásának megszervezésében és modernizálásában.

53 Az 1542 őszi uralkodói megerősítésben pécsi származásúnak titulált Bornemiszsza Pál (1499-1579) királyi titkár pedig azonos azzal a valóban pécsi születésű Bornemissza (Abstemius) Pállal, aki később veszprémi és erdélyi, majd nyitrai püspökként és királyi helytartóként (1568-1572), illetve nagy tudású humanista történetíróként, iskolaalapítóként és műgyűjtőként vonult be a 16. századi Magyarország történetébe,

5

4 és aki az adomány idején még „csupán" óbudai prépost és királyi titkár volt.

5

5 Az utóbbi minőségében ugyanakkor neki nem lehetett nehéz keresztülvinnie a királyi beleegyezés megszerzését. Joggal merül fel viszont a kérdés, mit keresett Bornemissza 1541 nyarán Roggendorf főhadparancsnok táborában. Annak ismeretében azonban, hogy 1540 vége körül őt a Budán, Pesten, Székesfehérvárott, Vácott és Ráckeve mezővárosban való harmincadszedéssel bízták meg, sőt 1540 decemberében előbb a hűtlenségbe esett Baranyay Mátyás tatai várkapitány,

5

6 majd 1541 februárjában a magszakadással elhunyt csáktornyai Ernuszt Gáspár budai házát adományozta neki Ferdinánd király,

5

7 Bornemissza részvétele a budai hadjáratban eddig nem ismert új megvilágításba kerülhet. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a királyi titkár igencsak bízott a hadjárat sikerében, amely számára „jó Buda várában" házai birtokbavételét hozhatta volna. S noha az utóbbiak birtokbavétele ténylegesen nem sikerült, az Ernuszt-féle házat 1577. szeptember 2-án kelt végrendeletében 5

1 Erre a városok kapcsán — ugyan a 16. század vége tájáról — több példát hoz: H. NÉMETH, 2004. I. 201-202., iletve. II. 38. 5

2 „damna, que ipsa civitas penes ipsorum fidem accepit..." Okmánytár 12. sz. és „pro quattuor millibus florenorum Hungarice monete ad necessitates exercitus levatorum" uo. 13. sz. 5

3 Werner életére és irodalmi tevékenységére RENSING, 1933; ÚMIL III. 2285. és GECSÉNYI, 2003.104107.1. Ferdinánd magyarországi pénzügyi reformjaira újabban ld. KENYERES, 2002. 5

4 Életére és műpártoló tevékenységére újabban MlKÓ, 1996. 5

5 Óbudai préposti kinevezése, 1534. dec. 29., Bécs: ЕТЕ II. 375.: No. 351., 1537-ben már királyi titkár: ЕТЕ III. 140.: No. 157. (febr. 28.), 198-199.: No. 211. (nov. 5.) 5

6 A Szapolyai halálát követően, 1540. szeptember 29-én I. Ferdinándhoz állt Baranyay tisztségére ld. ÖStA, HHStA Hungarica AA Fasc. 43. Konv. B. Fol. 192. 5

7 EMBER, 1946. 209. (1540); MOL, A 57 Vol. 2. 8. (1540. dec. 2.) és uo. 16., illetve ЕТЕ III. 528.: No. 536. (1541. febr. 2.), illetve újabban VÉGH, 2009.1. 214. és 170., illetve II. 200.: No. 762-763. 221