Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" éljenek választójogi jussukkal és evégett még a mezei munkákat is hagyják oda. Hogy a Sopronban megtartandó tisztépítő székre a választók minél könnyebben juthassanak el, a vármegye forspontos lovakat és szekereket rendelt számukra. 21 5 Miután Esterházy főispán értesült a nemesi lajstrom elkészítéséről és a megfelelő intézkedések megtételéről, levélben értesítette a rendeket arról, hogy az építőszék tartását 1820. augusztus 8-ra tűzte ki. 21 6 A székújításon, ahol mintegy „harmadfél ezer fő" jelent meg, végül mégsem Sopronban, hanem Kismartonban. Az építőszék két napon át, 1820. augusztus 8án és 9-én zajlott. A vármegyei restaurációs közgyűlési rendtartásnak megfelelően először az első (Niczky János) és másodalispánt (Káldy János) választották meg a „voksok többsége által" (Niczky 445, Káldy pedig 285 „Válaszót nyere"). 21 7 A többi tisztségekre kandidáltakat, így pl. a fő- és alszolgabírákat, az új előírásokat teljesen mellőzve „egyesült felkiáltásokkal", illetve „egyesült akarattal" választották meg vagy más vármegyék választási eljárásához hasonlóan, régi tisztségeikben megerősítették őket. Az említett tisztségviselők közül csupán két esetben folyamodtak a rendek a személyenkénti voksoláshoz. 21 8 A vármegyei főügyészt és az alügyészeket közfelkiáltással meghagyták hivatalukban. A számvevő, a földmérő, a biztosok és az esküdtek hasonlóképpen „meg egyesült közakarattal" kerültek megválasztásra vagy „marasztalták" őket tisztségükben. A fő- és aljegyzői, levéltárnoki tisztségekre a főispán jelölte ki az általa legalkalmasabbnak tartott személyeket. 21 9 A Sopron vármegyei építőszék szintén ékes példája annak, miként próbálták a vármegyék „kijátszani" a restaurációs rendeletet. Jóllehet a vármegyei rendek is, mint ahogyan a többi vármegyék némi ellenkezéssel és fenntartással papíron kivétel nélkül tudomásul vették a királyi, illetve helytartótanácsi restaurációs rendeletet, sőt az előírásoknak megfelelően elkészítették a választójogosultak névjegyzékét, kidolgozták az építőszék lefolytatásának rendszabásait. A választások során azonban igyekeztek megragadni minden lehetőséget arra, hogy kibújjanak az új választási rendelkezések alól, és ha lehetséges, a jól „bevált" régi módon restauráljanak. Nem volt ez másképpen Veszprém vármegye soron következő restaurációs közgyűlése esetében sem. Veszprém vármegye karai és rendjei az 1819. augusztus 30-án tartott közgyűlésükön elfogadták a rendeletet, de úgy vélték, az az országgyűlés tárgyai közé kell, hogy tartozzon, és „tsupán ott, 's tsupán közös meg egyezéssel 21 5 Uo. Sopron, 1820. július 27.1267. sz. 21 6 Esterházy levelét (Kismarton, 1820. június 12.) Id.: GyMSM SLIV. A.l. b. 1821.1201. sz. 324. d. 21 7 Sopron vm. IV. A. 1.1820.1887-1916. sz.; MOL, Mikrofilmtár. 14 240. sz. film. 21 8 Uo. A fenti választási eljárást megerősíti a korabeli tudósítás is, mely szerint „a gyülekezet különböző kívánságait régi szokás szerént felkiáltásokkal jelentette ki". HKT, 1820. (II.) 17. sz. (augusztus 26.) 125-126. Egy másik hírlap tudósítója úgy értesült, hogy a másodalispánt is közfelkiáltással választották meg. Ezt azonban a restaurációs közgyűlés jegyzőkönyve nem erősíti meg. Ld. erről: MK, 1820. (II.) 15. sz. (augusztus 22.) 114-116. 21 9 Sopron vm. IV. A. 1. 1912-1916. sz. (1820. augusztus 9.) A tisztújításról vö. még: HKT, 1820. (II.) 17. sz. (augusztus 26.) 125-126.; MK, 1820. (II.) 15. sz. (augusztus 22.) 115. 141
