Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények szavazatok többségét elnyerve Hertelendy Ferenc került ki győztesen. 20 1 A következő nap, midőn a szavazók jelentős része már hazament[!], a három jelölt nagy küzdelmet vívott a másodalispánságért. Még ugyanezen a napon rendek, Amadé jóváhagyásával az addigi tiszti főügyészt közfelkiáltással, azaz „egyező akarattal és köz meg egyezéssel" megerősítették hivatalukban. 20 2 Az első- és másodalügyészt viszont már a voksok szedésével választották meg. A hat főszolgabíró közül hármat a szavazatok összegyűjtésével- és számlálásával, hármat szintén „minden Rendeknek közönséges megegyezésekkel erősítették meg tisztségekben". 20 3 A tisztújítás a harmadik napon fejeződött be, amikor az alszolgabírákat választották meg, szintén a voksok leadásával és összeszámlálásával. 20 4 A főispán ugyanezen a napon kinevezte a vármegye jegyzőit, valamint az alsóbb magisztrátusi tisztviselőket (perceptorok, commissariusok, és az esküdteket). Zala vármegye tisztújító közgyűlése az uralkodóhoz intézett felterjesztésében lényegében véve megismételte azokat a tiszti választási határozatokat, melyeket a restauráció alkalmával szem előtt tartottak. A főispáni jussal szemben saját választási előjogaikat hangoztatták, különös tekintettel olyan tisztviselők megválasztásában, mint az alispánok és a tiszti főügyész. Ugyanakkor a kompromisszum elve alapján elfogadták a főispáni helytartó kinevezési jogát a jegyzők és más tisztviselők esetében. 20 5 Néhány nappal később Amadé is megküldte jelentését a helytartótanácsnak. Ebben különösen fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy minden tekintetben a helytartótanácsi rendelet előírásait követve folytatta le az építőszéket. Azaz a legfőbb vármegyei tisztségekre (alispánok, fő- és alszolgabírók, ügyészek) a voksok összegyűjtésével- és számlálásával választottak új tisztségviselőt, míg a többi magisztrátusi tisztségre, élve főispáni jogaival, azt a személyt nevezte ki, akit az első helyen kandidált. 20 6 Mint azt fentebb jeleztük, nem Zala vármegye volt az egyetlen, amely tisztújítását a restaurációs rendelettől eltérően, elsősorban saját választási hagyományaihoz és szokásaihoz ragaszkodva, a főispánnal történt előzetes egyezkedés szerint folytatta le. Hasonlóképpen jártak el Krassó vármegye rendjei is. A Wenckheim József báró főispán elnöklete alatt, 1820. május 9-én lezajlott építőszéken a vármegye karai és rendjei az első alispáni tisztségre jelölt volt alispánt, Jakabffy Simont „példásan viselt hivatalában egy akarattal", azaz közfelkiáltással választás nélkül ismételten megerősítették hivatalában. A főispán azonnal 20 1 DEGRÉ, 1974.49. 20 2 MK, 1819. (II.) 10. sz. (augusztus 2.) 79.; DEGRÉ, 1974. 49. 20 3 MK i. h. 80.; DEGRÉ, 1974. 49. 20 4 Zala vm. IV. A. 1.1819. 740. sz.; DEGRÉ, 1974. 50. Horváth Ádám szerint még a negyedik napon is folyt a voksolás: „Harmad és negyed nap tették a többeket is, kit felkiáltással, kit választva; kit a ' Fő Ispányi Kormányozó ki nevezésével." Horváth Kazinczynak, i. h. 20 5 Zala vm. IV. A. 1.1819. 742. sz.; MOL, A 391819. No. 8560. (Zalaegerszeg, 1819. július 8.). 20 6 MOL, A 39 1819. No. 8556. (Marcaltő, 1819. július 12.). 138
