Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" figyelmeztette az összegyűlt választókat arra, hogy a rendek a restaurációs rendelettel ellentétesen járnak el. Ok azonban — hivatkozva a választási törvényre — ellentmondtak és kijelentették: ha a jelölt „egyik személyre nézve a' közös akarat tapasztaltatik", úgy nincs szükség a személyenkénti voksoltatásra, s egységesen kitartottak a régi conclamaciós választási mód mellett.

20

7 Sőt, a rendeknek erről az álláspontjukról még magát a főispánt is sikerült meggyőzni és újabb tiltakozásától elállítani.

20

8 A másodalispánt már az előírásoknak megfelelően, a szavazatok egyenkénti leadásával választották meg. A vármegyei magisztrátus többi tisztségviselőinek többségét azonban újra „egyesült akarattal" vagy egységes kikiáltással emelték tisztségeikbe

20

9 Csanád vármegye, mely tíz év után tartott ismét építőszéket, annyiban követte a restaurációs rendeletben foglaltakat, hogy lajstromba vetette a választásra jogosult személyeket, és kinevezte a szavazatszedő bizottságot. A tiszti építőszék lebonyolításában azonban már jelentősen eltértek az új választási előírásoktól vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták azokat. A régi alispán (Földeáki Návoly János) egyszerűen „hivataljában meghagyatott". A másodalispán választásáról nem esik szó a restaurációs közgyűlés jegyzőkönyvében. A rendek a főés aljegyző kinevezési jogát a rendek megvonták a főispántól (Muslay Antal), és ,,a' Notariussi Hivatalt választás alá" bocsájtották. Csupán a tisztségre jelölést hagyták meg a főispánnak. A vármegyei főjegyzőt azonban nem a voksok leadásával, hanem „köz megegyezéssel" választották meg. A főszolgabíró szintén közmegegyezéssel került megválasztásra. A tisztségviselők egy részét szintén közakarattal meghagyták régi hivatalában, mások a szavazatok többségével „újonnan megválasztattak". A főispán, élve jogkörével, a vármegyei levéltárnokot, földmérőt, sebészt, orvost stb., mivel azok „a' választó Székre a'nélkül sem tartozván", kinevezte. A restauráló rendek a jegyzőkönyvben az építőszéken meg nem jelent személyekkel kapcsolatban megjegyezték, hogy a távollévőkre vonatkozó előírások a jövőre nézve ne legyenek kötelező érvényűek, és a kérdés megtárgyalását a következő országgyűlésre kívánták halasztani.

21

0 Időrendben a következő vármegyei tiszti építőszékre 1820. augusztus l-jén Torontál vármegyében került sor, ahol a főispán, Lányi János halála után a helyébe kinevezett Ghyczy József főispáni helytartó elnökletet alatt zajlott le a restauráció. Ghyczy, a restaurációs rendelettől eltérően, más főispánok példáját 20

7 MOL, A 39 1820. No. 8668. (Buda, 1820. július 13.); MOL, С 44 410. es. 1820. F. 107.; 108. P. 1. (Körösladány, 1820. május 24.) és F. 149. No. 1. (Hely nélkül, 1820. május 30-31.). 20

8 Ld. erről a kancellária elnökségi ülésének jegyzőkönyvét: MOL, A 39 1820. No. 13 343. (Bécs, 1820. augusztus 4.) 20

9 MOL, С 44 642. es. 1820. F. 149. P. 1. 21

0 Csanád vm. IV. A. 1. a. 1820. 587-588. sz. (Makó, 1820. május 29-31.) (A közgyűlési jegyzőkönyv másolatát Bagi Zoltán, a Csongrád Megyei Levéltár munkatársa bocsátotta rendelkezésemre, akinek szíves segítségéért ezúton mondok hálás köszönetet.) Az építőszékről ld. még: MK, 1820. (II.) 1. sz. (július 4.). A lap a vármegyei közgyűlés időpontjául nem május 29-31-et, hanem május 3031-et adja meg. Vö. az építőszékről beküldött főispáni jelentésről a helytartótanács feliratát: MOL, A 39 1820. No. 13 345. (Buda, 1820. június 20.) 139