Levéltári Közlemények, 80. (2009)

Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)

Soós Isti'án: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" A restaurációs közgyűlés jegyzőkönyve szűkszavúsága és a tények száraz közlése ellenére is sejtetni engedi, hogy a „lármás Nemesi Föl-Ülés" sokkal zajosabb lehetett, és azon „nem mindennapi" események történhettek. Feltevésünket igazolja Dessewffy József, aki szintén ott volt a szavazók között. Kazinczyhoz írott terjedelmes levelében a kallói széképítést igen színesen, és élethűen adja elő. Nézzük tehát az ő szemszögéből a szabolcsi széképítést. A vármegye miután meghatározta, kinek lehet jogosultsága a szavazásra, több főurat, köztük a Szabolcsban birtokost, így pl. herceg Esterházy Miklóst is megkért arra, „hogy borral, berbétsekkel 's a t. adózzék a' szegényebb nemes atyánkfiai' tartása számára Kállóban". Azt is meghatározták, hogy mivel a főispáni adminisztrátor kétszáz embernél többnek nem tud vendégül látni, kitől, mennyi hordó bort kérjenek. Az arisztokraták közül azonban többen megtagadták az ingyen-bor szolgáltatását, arra hivatkozva, hogy nem kaptak vótumot a választásra, s nem szándékuk azokat borukkal „felborozni", akik talán éppen az ő kívánsága ellenében voksolnának. Maga Dessewffy azonban küldött néhány hordót, mert úgy vélte, szereti és becsüli őt a szabolcsi nemesség. A választás megkezdésekor, még mielőtt Fáy a kandidációhoz fogott volna, a votizáló nemesek egy része több mint egy óráig kiabálta Vay Ábrahám nevét, hogy őt is jelölje a főispáni adminisztrátor. A jelölés után még nagyobb lett a hangzavar. És itt — az események hű érzékeltetése végett — adjuk át a szó magának Dessewffynek: „de e' nem vala többé kiabálás, hanem valóságos ordítás — teli volt a' szála piros, álmos, félig részeg, szédelgős és ökrendező gubás nemesekkel — gőzölgött a' palota, mert igen sok bor költ el a' múlt éjszaka, és legalább öt hat főbb helyeken, mind az útztzákon, mind a' házakban ettek, ittak, muzsikáltakés lármáztak, és mintegy mellőzték a' restaurátziót a' sok iszákosok". Dessewffynek sikerült lecsillapítania az üvöltöző tömeget, és hozzáfoghattak a voksoláshoz, amely Dessewffy előadásában a következőképpen ment végbe: ,,A' votizátzió pedig úgy ment: hogy némely ugyan azon egy botskoros egyszer a' gyapjú alatt, másszor pedig a' szűr alatt votizált — némelylyek, a' kik semmiféle járásban egy talpalatnyi földet sem bírnak, több járásokban is votizáltak. Többnyire а Kállai nemesség restaurált. Egy Kállai borbély azt mondta nekem: hogy Vaynak igen jó bora van, és megivott légyen abból egy fertály hordóval — hogy О Nagyságára, а ki a' Kállai taksásoknak arany hegyeket ígért, kétszer votizált." Dessewffy felhívta a taksás nemes úr figyelmét arra, hogy ez szabályellenes. Erre ő azzal védekezett, hogy erről nem volt tudomása. Vayra azért szavazott kétszer is, mert őt igencsak kedveli, s akár 15-is rá voksolna, ha tehetné. Az első napi alispán-választás után Dessewffy azokat az építőszék második napján lezajlott eseményeket taglalja, midőn Fáy nem jelölte Désy Györgyöt főjegyzőnek. Erre többen el kezdték „tsipkedni az Adminisztrátort". Az egyik szavazó, Lónyay János, fel-alá járt az asztal tetején, és „theátrális mozgásokkal tzitálta keresztül kasúl, öszszeviszsza а törvényeket, és а Református vallás ' sérelmeit hánforgatta". Fáy egy darabig békésen tűrte a vagdalkozásokat és a 135