Levéltári Közlemények, 80. (2009)
Levéltári Közlemények, 80. (2009) - Közlemények - SOÓS ISTVÁN: Választások Magyarországon. Kísérletek a vármegyei tisztújítások „megreformálására" (1810-1821)
Közlemények szemrehányásokat, és ígéretet tett Désynek, hogy ügyében eljár az uralkodónál. Ekkor mások kezdték el őt támadni és arra ingerelték a szavazókat, hogy ne adják le vótumaikat. Erre Fáy félbeszakította a restaurációt, és többek, így Dessewffy társaságában visszavonult a szobájába. Eközben a fiatalabb nemesek „valóságos Jakobinus gyűlésnek példáját" adva, le akarták az előző napon megválasztott Désy Mihályt váltani, és mást (Bay György) kívánta helyébe ültetni, majd a jegyzői székbe hurcolták. Bay azonban elutasította az önkényes jelöltetést. A történtek miatt az adminisztrátor sokáig nem engesztelődött meg és a hozzá küldött bizottságoknak sem engedett. Egyik megsértője még bocsánatot is kért tőle. Végre a jelen lévő erdélyi püspök, miután megszerezte a katolikus szavazók hozzájárulását ahhoz, hogy Fáy a jegyzői tisztségre reformátusokat jelöljön. Fáy ezután rendben lefolytatta a szavaztatási. 19 7 Л „votizációs rendelet"-tői eltérő, „nem szabályos" széképítések A fenti restaurációk, jóllehet maradéktalanul nem feleltek meg a restaurációs rendeletben előírtaknak, a róluk készült jegyzőkönyveket, valamint a főispáni jelentéseket a helytartótanács és a kancellária észrevételek vagy megjegyzések nélkül jóváhagyta. Nem úgy a még az előző évben lefolytatott Zala, Csanád, Krassó, Sopron vármegyei építőszékek esetében, melyek lebonyolítását a mindkét kormányszerv szabálytalannak, a rendeletben foglaltakkal ellentétesnek találta. A restaurációs rendelet kiadását követően időrendben elsőnek Zala vármegye rendezte meg soron következő köteles építőszékét. A vármegye karai és rendjei 1819. április 19-i kisgyűlésükön kihirdették az új választási rendeletet, és mivel az 1815-ben megválasztott első alispán, Szegedy Ferenc nem kívánt tovább hivatalában maradni. A rendelet értelmében határoztak az új tiszti választásról, s egyúttal rendelkeztek a választásra jogosultak összeírásáról, melyet főés alszolgabíráknak május 1-jére kellett elvégezniük. 19 8 A főispáni adminisztrátor, gróf Amadé Antal és a rendek között a közgyűlésen vita támadt abban a kérdésben, vajon kiket válasszanak meg az egyes tisztségekre személyenkénti voksolással és kiket van joga a főispánnak kinevezni bizonyos hivatalok viselésére. A rendek az elmúlt közel félévszázadban lezajlott (1773, 1790, 1798, 1803, 1810 és 1815) tisztújítási jegyzőkönyveket megvizsgálva megállapították, hogy a vármegye jegyzőit mindenkor a karok és rendek választották meg. Csupán két alkalommal (1781-ben és 1795-ben) fordult elő, hogy az említett tisztviselőket a főispán vagy a főispáni helytartó nevezte ki. Hasonló 19 7 DKL III. 11-26. (Kassa, 1820. február 15.) és KFL XVII. 62-75. Az építőszékről ld. még a helytartótanácsi jelentést: MOL, A 391819. No. 10 816. és 1820. No. 5556. - Érdekes módon sem a helytartótanács, sem pedig a kancellária nem tett szóvá a „zajos" széképítésen történteket. 19 8 Zala vm. IV. A. 1. 1819. 736-742. sz.; MOL, Mikrofilmtár. 17 628. sz. film. VÖ. erről még: DEGRÉ, 1974. 45. 136