Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - BERTÉNYI IVÁN: I. Mátyás király címerváltozatai 77

Bertényi Iván: I. Mátyás király címerváltozatai korábban birtokló Luxemburgi-családra való tekintettel kerülhetett többször is a király címerei közé. A kis ábrák esetén különben is nehéz a Mátyás címerábráin szereplő orosz­lánok azonosítása. Mert mondhatjuk teoretikusan, hogy Mátyás címereit elsőd­legesen a címermező különböztette meg, a fehér (ezüst) mezőben vörös, koronát emelő besztercei oroszlán, vörös mezőben ezüst (fehér) kétfarkú cseh oroszlán, kék-fehérrel sávozott a luxemburgi oroszlán ábrázolásait, és ezen felül szerepel még egy kék mezejű oroszlán is, amely a Ludovicus Carbo corvina possessor­címerében látható, és amelyet esetleg a kunországi oroszlánnal azonosítha­tunk. 78 Kunország oroszlánja később tényleg bekerült a régi magyar nagycímer címerképei közé, és így elképzelhető, hogy Mátyás koráig vezethető vissza. Óva­tosságra kell azonban intenie az oroszlán heraldikai közkedveltségének és igen sokféle jelentésű szimbolikájának. Ráadásul más címerábráknál is előfordul többféle címerváltozat (egy-két-három korona, vörös mezőben fehér-ezüst kettőskereszt, fehér-ezüst mezőben vörös kettőskereszt, hármashalmon álló és lebegő kettőskereszt stb.), tehát az oroszlánoknál sem zárható ki ilyen. I. János király és fia, János Zsigmond választott királysága idején Krakkóban kiadott egyes ősnyomtatványok díszítő címerein mindenesetre viszontlátjuk az oroszlá­nos címerképet, bár a koronát emelő ábra miatt ez inkább a Hunyadi-oroszlánra („besztercei oroszlánra") hasonlít. 79 Azt azonban már mindenképpen túl merész gondolatnak lehet tartani, hogy a kun oroszlánt a hosszú ideig Dáciában állomá­sozó XIII. római légió hadijelvényeire vezessük vissza, amelynek az emléke több mint egy évezredet átélt .. . 80 E sorok írójának véleménye szerint nem tekinthet­jük a horvát sakkozott címer első (vagy korai) előfordulásának azt a 8x7 piros­fehér kockás majolika csempét, amelyet a budavári domonkos kolostorban foly­tatott ásatások során találtak és amelyet az 1476-1485 közti időszakra kelteztek. A legjobb akarattal is legfeljebb csak a horvát címer előtörténetének a gondolata merülhet fel, hiszen a csempe mintázata nincs címerpajzsban, az ezüsttel és vö­rössel kockázott horvát címerpajzs első — innsbrucki — előfordulásai (Walter Zaler bíró házában) 1495-ből és I. Miksa címertornyáról 1499-ből ismeretesek. 81 Ráadásul a csempét nem horvát területen találták. Bizonytalannak lehet tekintem azt az ágaskodó állatot, amelyet az eddigi szakirodalom Mátyás nagy pecsétjének az előlapján egységesen Szlavónia me­nyétjének tekintett, s amellyel szemben nem alaptalanul merült fel, hogy a szla­vón menyét nemcsak II. Ulászló 1496. évi adománylevelének a címerábráján fut vízszintesen — ráadásul csillaggal ábrázolva —, hanem már V. István (későbbi 78 Váralljai Csocsány Jenő az 1467-i moldvai (= kunországi) hadjárattal hozza összefüggésbe. VÁRALLJAI CSOCSÁNY, 2005/ a. 80. 79 Epistolae Pauli, 1533. belső címlapja RMNY 13. Ugyanazzal a dúccal nyomva: Soltar körű, 1548. RMNY121. 63.sz. címlapon 80 CERNOVODEANU, 1995.33. sí Matthias Corvinus, 1982. 126. (128.) 80. kép, illetve 296. 209/a. sz.; VÁRALLJAI CSOCSÁNY, 2005/a. 82.; PEIC CALDAROVIC 2002. 207. 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom