Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - BERTÉNYI IVÁN: I. Mátyás király címerváltozatai 77

Közlemények király) szlavóniai dénárain is.

82 Itt minden valószínűség szerint igaza van Váralljai Csocsánynak, a felfelé ágaskodó állat aligha lehet Szlavónia címere (s ez esetben a Mályusz által feltételezett Szerbiát, Boszniát és Bulgáriát felölelő Mösia címere is bizonytalanná válik) de problematikusnak tűnik az is, hogy az egy ágaskodó állatot miképpen lehet a 17. századi Révay Péter alapján három agárnak felfogni (habét trés canes veneticos in campo currentes). így Váralljai Csocsány szellemes ötletét e pillanatban lehetségesnek, de egyelőre még nem bizonyítottnak lehet tekinteni. Minthogy Szerbia Mátyás-kori címerét sem vadkanfejes, sem lópatkós változatban nem mutatja egyetlen ránk maradt pecsét, pénz, műemléki vagy kódexábra sem, jelen tanulmányban nem kívánunk vele foglalkozni. Röviden Mátyás címerváltozatainak a szimbolikájáról. A címerek elterjedése után hamarosan elkezdtek a családok mellett a földbirtokhoz — uralkodói címerek esetén az országokhoz, tartományokhoz — is kötődni.

83 így tehát valamenynyi, országcímerré, tartományi címerré vált jelkép felvétele elsődlegesen azt szimbolizálta, hogy Mátyás valamilyen formában igényt tart az illető területre, a magáénak érzi azt. Persze ez az igény különböző finomságokat rejthetett. Lotharingia hercegei a 15. században felvették a magyar címer kettőskeresztjét, ez hamarosan Lotharingia, mint terület címerévé vált, de egyfajta Magyarországra vonatkozó igényt is kifejezett, mindemellett soha nem kísérelték meg a lotharingiai hercegek, hogy Magyarország birtokába jussanak, s a későbbi nyugat-európai heraldikusok is már lotharingiai keresztnek nevezték e jelképet.

84 Körülbelül ilyen, csak eszmei igényt jelenthetett Mátyás címerében Luxemburg sávozott pajzsmezőben szereplő oroszlánja. Komolyabb, a napi politikára is kiható szimbólum volt azonban 1469-től Csehország kétfarkú oroszlánjának a szerepeltetése Mátyás pecsétjein, címerein, vagy Ausztria címerének szerepeltetése 1485-től, hiszen Mátyás király e testületekre igényt tartott, birtoklásukért fegyverrel is harcolt. A kétfarkú cseh oroszlán feltüntetését nyomatékosította, III. Frigyes német császár, valamint Mátyás riválisa, Ulászló elleni fenyegetést szimbolizált, a morva sas vagy a cseh koronához tartozó, illetve (annak kapcsán szerepeltetett) luzsáciai ökör, sőt a sziléziai sas szerepeltetése. Ezek feltüntetése a korvinákon inkább a kódexek révén másodlagosan kifejtett propagandát szolgálta, miként Bécs város címerének a szerepeltetése is a kódexek lapjaira díszítő funkcióban. A legfontosabb, ekkor már főként területre utaló címerek a magyar címer sávozott mezeje és a vörös mezőben (többnyire zöld hármashalom középsőjén ábrázolt) ezüst kettőskereszt voltak. Ezek a 15. századra már jórészt elvesztették az Árpádok családjára, illetve a keresztény királyságra utaló korábbi jelentésü82 KUMOROVITZ, 1932. 8.; MÁLYUSZ, é. n. 61. és 649.; BALOGH, 1966. II. köt. 297. 429. sz.; DE VAJAY, 1971. 7. Fig. 6. Vajaynak a Ferdinándy Emlékkönyvben megjelent azonos tanulmányából idézi és elemzi: VÁRALLJAI CSOCSÁNY, 2005/a. 80. 83 PASTOUREAU 1979. 44. A cseh kétfarkú oroszlán kapcsán: LOUDA, 2002.111-122. 84 BERTÉNYI, 1983. 395-396. 92