Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - HEGYI KLÁRA: A török hódoltság várai és várkatonasága. Budapest, 2007. 1632 o.(Ismerteti: Sz. SIMON ÉVA) 319

Irodalom mogyban és Tolnában. Megtudhatjuk, hogy a kezdeti időszakban folyamatos határvédelemre szánták őket, de szervezeteik a századfordulóra meggyengültek, majd eltűntek. Az első kötet legvégén a kiadványban gyakran előforduló török szavak és kifejezések magyarázata, az idézett szakirodalom jegyzéke, valamint a három kötethez tartozó helynévmutató található. Ez utóbbi gondosan, tipográfiailag elkülöníti a kétkötetes adattárban is megjelenő várak nevét, segítve ezzel a felhasználást. Az első kötet mindenre kiterjedő figyelemmel elvégzett elemzései ellenére a kiadvány legszélesebb körben érdeklődésre számot tartó része a II—III. kötetben található adattár. Hegyi Klárának a bécsi, berlini, budapesti, drezdai, isztambuli, lipcsei, weimari közgyűjtemények anyagai alapján elkészült munkája nagyon régi igényt elégít ki. Bár Velics Antal a Bécsben őrzött defterekből már 1886-ban közzétett a magyarországi török várkatonaságra vonatkozó részleteket, kiadványa napjainkra mind módszertanilag, mind tartalmilag teljesen idejétmúlttá vált. Mindemellett nem kívánok beállni a Velics hibáit sorolók táborába. Azt gondolom — éppen úgy, ahogy a szerző is —, hogy a magyar oszmanisztikai kutatások kezdeti időszakában teljesítménye hatalmas volt. Az azóta lezajlott történelmi események és megváltozott politikai viszonyok nyomán azonban a források korábban ismeretlen, elzárt tömege vált hozzáférhetővé. Az isztambuli Miniszterelnökségi Levéltárban már az 1930-as évek közepén, éppen az Országos Levéltár egyik munkatársa, Hegyi Klára tanítómestere, Fekete Lajos vezetésével indultak meg a rendezési munkálatok, és az intézmény hamarosan megnyílt a történeti kutatás számára. A törökországi levéltárakról napjainkra már elmondhatjuk, hogy kutatóbaráttá is váltak. Az itt őrzött anyagok (elsősorban a zsoldtímárosokra és a portai janicsárokra vonatkozó Bécsből hiányzó defterek) feldolgozása tehát mindenképpen hiánypótlónak nevezhető. Hegyi Klára munkája azonban nem csak a nagy mennyiségű újonnan feldolgozott forrás miatt áll a figyelem középpontjában, hanem a világviszonylatban is újdonságnak számító módszere miatt, ugyanis a magyarországi török végvárrendszer összes várát sorra vette. A II—III. kötetben található adattár valójában nem más, mint 161 kisebb-nagyobb végvári zsoldtörténet, amely az egyes erősségek haderejét s annak változását követi nyomon. Hegyi Klára ugyanis nem a számára könnyebb megoldást választotta — a források egyszerű, időrendben egymást követő közlését —, hanem részben megváltoztatta a defterek kínálta szerkezetet. Adattárában csak annyiban tartotta meg a zsoldlistákban fennálló rendet, hogy anyagukat vilajetenként (budai, temesvári, győri, pápai, egri, kanizsai, váradi, újvári) azon belül szandzsákonként haladva közli, de az adott szandzsákokon belül már szétválogatta az egyes várakra vonatkozó adatokat és így állította időrendi sorrendbe őket. Ezzel nagy szolgálatot tett a hódoltságkutatás sok területe számára. Természetesen a forrásadottságok miatt a várak anyaga sem térben, sem időben nem egyenletes. A budai vilajet esetében az iratokat Bécsbe mentő Luigi 325