Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - Anjou-kori Oklevéltár, XXVI. (1342). Szerk.: PITI FERENC. Budapest-Szeged, 2007. 622 o.; Anjou-kori Oklevéltár, XXVII. (1343). Szerk.: PITI FERENC. Budapest-Szeged, 2007. 708 o. (Ismerteti: PAPP RÓBERT) 310

Irodalom 1999 ZSOLDOS ATTILA: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. Bp., 1999. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 26.) 2005 ZSOLDOS ATTILA: AZ Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Bp., 2005. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 36.) ANJOU-KORI OKLEVÉLTÁR, XXVI. 1342. Szerk.: Pm FERENC. Budapest-Szeged, 2007. 622 o. ANJOU-KORI OKLEVÉLTÁR, XXVII. 1343. Szerk.: Pm FERENC. Budapest-Szeged, 2007. 708 o. A magyar középkorkutatás egyik legnagyobb vállalkozása, az Anjou-kori oklevéltár-sorozat immáron új fejezethez érkezett a 14. század forrásainak kiadásában. 1342 az uralkodóváltás éve. I. Károly halála után I. Lajos kezdte meg regnálását a magyar trónon. A Piti Ferenc szerkesztette kötetekkel a sorozat elérte és meg is haladta ezt a korszakhatárt, ami azt jelenti, hogy hamarosan I. Lajos korának története is sokkal kutathatóbbá válik az eddigiekhez képest. Ráadásul a sorozat mára csaknem húszéves történetében ez volt az a pont, amikor a kötetek szerkesztésében bizonyos változtatásokat végre lehetett hajtani. Ebből az alkalomból érdemes rövid visszapillantást tenni az eddig megjelent kötetekre is. A sorozatnak mindezidáig 21 (a most ismertetésre kerülő kiadványokkal együtt 23) kötete jelent meg, amelyek csaknem teljesen lefedik I. Károly uralkodásának időszakát. Az első kiadvány még 1990-ben látott napvilágot Kristó Gyula szerkesztésében, akinek érdemeit a sorozat elindításában és fenntartásában nem lehet eléggé hangsúlyozni. (Ő egészen haláláig a szerkesztőbizottság élén is állt; 2004 óta Almási Tibor tölti be ezt a pozíciót.) A sorozatot szerkesztőként jegyzi még Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Kőfalvi Tamás, Makk Ferenc, Sebők Ferenc, Tóth Ildikó és Piti Ferenc. Az első kiadványtól kezdve a szerkesztési elvek irányadóak voltak a későbbiekben megjelenő kötetek szerkesztői számára, nem volt szükség ezek megváltoztatására. Több finom különbség mellett csupán egyetlen markánsabb eltérés tapasztalható az egyes évek oklevéltermését magában foglaló kötetek között. Ez a királyi oklevelek méltóságnévsorainak táblázatban történő mutatózása, amely a sorozat egyes köteteibe bekerült, más részükből kimaradt. Ettől függetlenül mintaszerűen egységesnek — más munkálatok számára is példaértékűnek — mondható a Károly Róbert uralma alatt keletkezett levéltári források kiadása. Az elmúlt húsz évben természetesen megmutatkoztak azok a pontok, ahol szükségesnek látszott az oklevéltár szerkesztésében némi újítást eszközölni, de erre a Károly Róbertkori kötetek egységessége miatt nem került sor eddig. Ezt a lépést most, a királyváltás évének feldolgozása során kellett megtenni, és ezeket a jövőben elkészülő Lajos-kori kötetek szerkesztői is irányadónak kell, hogy tekintsék. 310