Levéltári Közlemények, 79. (2008)
Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Irodalom - ZSOLDOS ATTILA: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. Budapest, 2007. (História Könyvtár Monográfiák, 24.) 172 o. (Ismerteti: KARLINSZKY BALÁZS) 305
Irodalom századi dinasztikus polgárháború eseményeihez hasonlóan, a fegyveres harcot nem vállalva megállapodásra szorították az uralkodót, amelynek eredménye az 1267. évi dekrétum lett. Ezt, bár V. István is szerepel benne mint a törvény kiadója, Zsoldos bizonyítása szerint a Béla országrészéből összehívott szerviensek kényszerítették ki Béla országrészére illetően, s ezt mi sem mutatja biztosabban, hogy csak két pecséthely szerepel az oklevélen eredetileg, a két Béláé. Az öreg király halálát követően a trónra lépő István mérsékelt kormányt alakított apja és saját báróiból. Volt is lehetőség a békés rendezésre, hiszen júniusi koronázásán részt vett a későbbi lázadók vezéralakja, Kőszegi Henrik is. Az Ottokárhoz menekült Anna hercegnő mögé a szerző szerint a nyugati vármegyékben birtokos bárók egy sajnálatos félreértés miatt csatlakoztak pusztán. Ez pedig a Hahót nembeli Arnold fia Miklós vezette felkelésre adott királyi válaszban keresendő. István a nyugati határszélen fekvő várakba az Ottokárral szembeni várható fegyveres konfliktusra történő felkészülés részeként királyi várnagyokat helyezett volna, amit a bárók nyilván nem szívesen láttak volna, különösen úgy, hogy a várható birtokvizsgálatok során vélhetően fény derült volna korábbi jogtalan birtokszerzéseikre. Azonban az éppen ebben az időszakban bekövetkező Arnold fia Miklós vezette lázadást István annak leverése után a várak elkobzásával torolta meg, ez pedig intő jel lehetett az itt várakat birtokló, így Anna hercegnő és Ottokár mellé sodródó bárók számára. Az események talán kissé hosszúra nyúlt ismertetése azonban jól mutatja az eddigi megállapítások felülvizsgálatának szükségességét, a szerző kutatásainak mélységét, egyben az elvégzett munka mértékét. Zsoldos számos ponton átértékelte IV. Béla és a későbbi V. István konfliktusban betöltött szerepét. Megállapításai fényében, a korábbi történészi felfogással éppen ellentétesen V. István szerepe tűnik az ország érdekeivel egyezőnek, noha saját szándékai és az ország érdekei nem feltétlenül estek mindig egybe. Kisebb zavar az események ismertetésében csak az 1264-1265 telén folyt háborús események pontos datálásának kísérletében mutatkoztak. Mivel a a két fél közötti békéről egy 1265. március 28-án kelt levél tájékoztat, azt Paulert követve és IV. Béla okleveleinek keltezési helyét (Pozsony és Füzitő) figyelembe véve Zsoldos március elejére teszi. Innen Veszprémy Lászlónak a keresztes hadak menetteljesítményére vonatkozó becslését figyelembe véve — napi 22-28 km 3 — számol visszafelé a seregek által megtett utak hossza alapján. A háború kezdő pontját 1265 decemberére téve az eseményeket a két időpont közötti mintegy három hónapra becsüli, látszólag sikerrel, vagyis az események a menetsebességet figyelembe véve a rendelkezésre álló időintervallumba éppen beleférnek. Bár a szerző maga is többször felhívja a figyelmet becsléseinek esetleges pontatlanságaira, meg kell jegyezni, hogy a menetteljesítmények erősen lecsökkenhettek, tekintettel a téli útviszonyokra és a hegyeket gyakran átszelő útvonalakra, ezzel pedig akár a kronológiai megállapítások is megkérdőjelezhetőekké válnak. 3 VESZPRÉMY, 2005.513. 308
