Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Forrásközlések - TUZA CSILLA: III. Károly céhrendeleteinek hatása egy 1750. évi vizsgálat tükrében 251

Források szükség, mivel a céhek egyre jobban bezárkóztak, nem vettek fel új tagokat maguk közé, és a kiszorult legények többnyire kontárként keresték kenyerüket. Sok panaszra adtak okot az anyacéh és leánycéhe/i közötti függésből fakadó visszaélések. Sok esetben előfordult, hogy az anyacéh nem akart bevenni olyan, a településre költöző mestert, aki a leánycéh teljes jogú tagja volt. A tervezet javasolta, hogy ezeknek az anyacéheknek a joghatóságát a leánycéhek felett az uralkodó teljesen szüntesse meg, újabb fiókcéheket pedig ne hozzanak létre. Az inas fogadását és tartását is szabályozás alá veszik. Előfordult, hogy az inasokat meg sem tanította rendesen mestere a munkára, mivel a házimunkában kellett részt vennie. A tervezet védi az inasokat a mester, a mesterné és a legények túlkapásaitól is, és javasolja, hogy szüntessék meg a keresztelőpénz szedését, melyet igen magasnak tartanak. Inasnak azonban csak olyan jelentkezhet, aki törvényes házasságból származik, és ezt igazolni is tudja. Az inasrendtartás felügyeletét a magisztrátusra bízzák. Külön pontban foglalkoztak a nőtlen legényekkel. A céhes mesterré válás egyik feltétele volt a nősülés. A céh a jó erkölcs megtartását látta abban, ha a mesternek családja van. Nőtlen legényeket a céh nem vett be, és kötelezték őket meghatározott időn belül a házasodásra. Óriási probléma volt a mesterasztal adásának és a mesterremek elkészítésének magas költsége, a mesterré válás taxájának mértéke. A céhek az igen magas összegek megállapításával is a céhbe jutást igyekeztek akadályozni. Ezeket az összegeket mindenképpen csökkentésre javasolta a tervezet, majd az ezután kiadott céhlevelekben láthatjuk is, hogy a taxák összegét a Helytartótanács fokozatosan redukálta.

9 A tervezetnek arra is volt gondja, hogy az egészséget potenciálisan veszélyeztető céhekre is gondot viseljen. Ezért szabályozták az élő és holt állatokat feldolgozó mesterségek anyagbeszerzési lehetőségeit is, pl. a vargák nem dolgozhatnak kutyabőrrel pestis idején, vagy háború következtében kitört járványban elhullott állatokat feldolgozni tilos, ilyen állatnak még a gyapját sem szabad munkába venni. Ugyanígy egységes előírásokat adtak a borbélyoknak, mészárosoknak, stb. is. Végül még egyszer részletesebben is foglalkozott a tervezet az inasok és legények magaviseletével, megtiltotta a legények között uralkodó helytelen szokásokat, mint pl. a Blauer Montag tartását. A Helytartótanács a tervezetet megtárgyalta, és mint Sauska Ferenc végezetül összefoglalta, azt az ország törvényeivel és szokásaival összeegyeztethetőnek 9 A különböző taxák összege helyenként és céhenként is eltérő volt. Csak néhány példát sorolunk fel, természetesen a teljesség igénye nélkül: a kassai csizmadiák kiváltságlevelében a mesterré válás taxáját 30 Ft-ról 1735-ben 20 Ft-ra csökkentik (MOL A 35.1735. április No. 11.), míg a cseszneki takács céh mesterré avatási taxáját szintén 30 Ft-ról 1746-ban 10 Ft-ra mérsékelték (MOL C 25. Com. Albensis. No. 1.). Kirívó volt a kassai mészárosok esete, a mesterremek a „nyersanyag" beszerzésén túl még 30 Ft lefizetéséből állt, a mesterré válás taxája 80 Ft volt. MOL A 57. 37. köt. 620624. 254