Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Forrásközlések - TUZA CSILLA: III. Károly céhrendeleteinek hatása egy 1750. évi vizsgálat tükrében 251

Források ügy mennyire egyedi és mennyire általánosítható. Ha jellemzőnek találtatott egy kirívó eset, a Helytartótanács jogorvoslattal élt, az uralkodó elé terjesztett és általa azután megerősített határozat egyszersmind az egész iparágra (vagy az összes magyarországi céhre) királyi rendeletként lépett érvénybe.

3 Jelen bevezetőben nem soroljuk fel mindazokat a rendeleteket melyeket III. Károly, majd céhpolitikájának folytatásaként Mária Terézia hozott, ezeknek összegyűjtése, elemzése itt nem feladatunk. Mérföldkőnek számított viszont az az 1733. évi rendelet, melyet III. Károly az 1731-ben törvénybe iktatott, és 1732ben életbe lépett birodalmi céhreform mintájára hozott.

4 Mivel a magyarországi céhek mind az államhoz való viszonyukban, mind a gazdaságban betöltött szerepüket tekintve más helyzetben voltak, mint a németországiak, ezért a birodalmi céhreformot nem lehetett, nem is akarták teljes egészében Magyarországon is bevezetni. Az 1733. évi rendelet azokat a pontokat vette át a birodalmi reformokból, melyek kitágítják a céhes kereteket és védik a legényeket, illetve szabályozzák a céhek belső életét. A Helytartótanács 1727-ben rendelte el első ízben a kiváltságlevelek benyújtását felülvizsgálat céljából, azután ezt az utasítást később számtalanszor meg kellett ismételnie. Az 1733. évi rendelet kiadása után a Helytartótanács nagyobb erőfeszítéseket tett azért, hogy a céhprivilégiumokat bekérje, felülvizsgálja és kiegészítse azokkal a pontokkal, melyek összhangban álltak a királyi rendelettel, illetve, hogy kihagyja belőlük a rendeletnek ellentmondó pontokat. A '30-as években azután egyre gyakrabban visszaköszönnek a privilégiumlevelekben az új előírások, főként a taxák megállapításában.

5 A legtöbb céh azonban nem akarta elfogadni az új céhlevelet és a régivel élt tovább, a Helytartótanács levéltárában még az 1750-es években is számos panaszt találunk arról, hogy a céhek nem hajtják végre az ezirányú utasításokat.

6 Mária Terézia uralkodásának kezdetén nem a céhek sorsa volt a legfontosabb politikai-gazdasági probléma. így az 1740-es években a Helytartótanács folytatta velük kapcsolatban a korábbi évek gyakorlatát mind az ellenőrzés, mind a végrehajtás területén. Sziléziával azonban fontos, fejlett iparú országrész veszett el 1748-ban, és a hiányzó ipart a birodalmon belül kellett pótolni, újjáéleszteni. E helyt nem felejthetjük el, hogy mind az uralkodónak, mind a Helytartótanácsnak a rendelkezéseit, javaslatait nem csupán a magyar gazdaság fejlesztése, hanem ennek a gazdaságnak az összbirodalmi képbe való beillesztése jellemezte. Habár Eckhart Ferenc egyébként kiváló munkájában

7 a kizsákmányolt, 3 így történt ez Eder Pál pozsonyi ács esetében, ahol az anyacéh nem akarta befogadni a leánycéhből érkezett mestert, és végül királyi rendelet tiltotta be az ilyesféle visszaéléseket. Eder Pál ügyére 1. MOL C 13.1727. július 31., a rendeletre 1. MOL C 42. Fasc. 11. No. 103. 4 A 17. század végi, 18. század eleji összbirodalmi céhpolitikára és az ekkor előkészített, s majd 1731-ben kikristályosodott birodalmi céhreformra ld.: WlNZEN, 2002. 5 A rendeleteknek a céhes életben, kiváltságlevelekben történő megjelenésére részletesebben 1. TUZA, 2007. 6 MOL C 35. Idealia; MOL C 42. Idealia miscellanea No. 1-101. 7 ECKHART, 1922. 252