Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Vörös Boldizsár: Áldokumentumok és történelmileg hitelesként közreadott szépirodalmi művek minszki Katonai Levéltárban és nem talált róla semmit. — Igen, mert a minszki Katonai Levéltár a háború alatt leégett. Igen, mondom, de a professzor 1937-ben kutatott, amikor az épület még tökéletesen ép volt. Ja, mondja Illés, akkor elmondom önnek, de nagyon meg fog vetni mint történész, mert tudom, hogy ennél nagyobb bűn, vagy vétek egy történész szemében nincs. Én bizony elemeltem a levéltárból az aktát. Mondom, Illés elvtárs, ne moralizáljunk, a lényeg, hogy megvan az akta. Ezzel megszakadt a beszélgetés, mert éppen jött a nagykövet, Münnich Ferenc. Ez a beszélgetés folytatódott azután az egyetemen nálunk Illés Bélával. Örömmel üdvözöltük egymást. — Hát térjünk csak vissza az aktára. El tetszett emelni azt. Most se moralizáljunk ezen. Akkor ez megvan, ez a lényeg. — Kérem, amikor 1944-45-ben hazajöttem Magyarországra, azt rögtön átadtam Vorosilov elvtársnak, a szövetséges ellenőrző bizottság magyarországi elnökének. Forduljon hozzá, bármikor megkaphatja. Nem kell mondanom, hogy nem tudtam Vorosilovhoz fordulni, de nem is lett volna miért."

104 E szövegek azt mutatják, hogy a történészek tudakozódásaira reagálva az író a legkülönfélébb magyarázatokkal, kitalációkkal igyekezett fenntartani az eset valóságosságának fikcióját — ugyanakkor azonban, minden bizonnyal nem függetlenül az ilyen jellegű vizsgálódásoktól, kutatói megkeresésektől, továbbá a politikaitársadalmi változásoktól és attól, hogy 1956 után Illés már nem számított az irodalmi életben olyan mértékben támadhatatlan személynek, mint a Rákosikorszakban,

105 a szerző az 1960-as évek elején átalakította Guszev-elbeszélésének hitelesítéseit. 1961 tavaszán megjelent Kenyér című kötetében

106 újraközölte A Guszev-ügyet, de átírta a hitelesítő célzatú lábjegyzeteket. Miközben néhány, a tartalom szempontjából lényegtelen, helyesírási jellegű átalakításon kívül, az 1956-os kiadáshoz képest nem változtatott a századosnak a hadbíróság előtt elmondott beszédén, a „Pontos idézet Guszev százados védőbeszédéből. I. B." lábjegyzet helyére új lábjegyzetet írt: „Rövidítés.", a „Rövidített idézet." lábjegyzet helyére pedig ezt: „Rekonstruált szöveg. I. B."

107 Ez esetben az író a korábbi lábjegyzetekhez képest jóval óvatosabban fogalmazott a Guszev-szövegek pontosságát illetően, ám az új hivatkozásoknak még mindig hitelesíteniük kellett a százados szavait, bár már korántsem olyan egyértelműen, mint az előző kiadásokban alkalmazott jegyzeteknek. Az elbeszélésnek Az arany liba című, 1965 tavaszán megjelent kötetében

108 történt újraközlésekor az író, az 1961-es szöveghez képest csak helyesírási jellegű változtatásokat eszközölt a százados beszédén — ám ekkor már nem kapcsolt lábjegyzeteket ahhoz.

109 A történelmi hitelesíti PACH, 1996. 71-72. *» KLIMÓ, 2004. 57-58., 61. 106 L. ehhez: B. GY. F., 1961. 2. Az ismertetés szerzője minden bizonnyal Bajai Ferenc, 1. ehhez: BOTKA-VARGHA, 1982. 602. 107 ILLÉS B., 1961. 46. A kötetből készült egy kiadásváltozat is, a román-magyar közös könyvkiadási egyezmény keretében, ám a két szövegben a Guszev-beszéd hitelesítéséhez alkalmazott írói eljárások azonosak. 108 L. ehhez: ILLÉS L., 1965. 7. 109 ILLÉS B., 1965. 319-339. 239