Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Közlemények séget jelezni hivatott lábjegyzetek nélkül közzétett művet is tartalmazó kötetről pedig az Új írás 1965. augusztusi számának lapjain megjelent ismertetésében Hegedűs Géza, többek között, megírta, hogy a Guszev-ügy kitaláció: „a felszabadulás utáni első esztendőkben egy történelmi novella: a híres legendateremtő »Guszev-ügy«. Ez a hőstörténet úgy él a köztudatban, mint mondjuk Teli Vilmosé a svájciak között, holott Teli Vilmos is írói képzelet szülötte. Ha az olvasó nép a történelem hitelességét éli át az író alkotásában, akkor az író valahol a történelem legigazabb lényegére tapintott rá."

110 Az 1965-ös Guszev-elbeszélésvariánst azonban valamelyest még hitelesíthette az, hogy 1967 során Lövészárokban... címmel megjelent kötetében Illés ismét közreadta Orosz tisztek Kossuth Lajosért című cikkét,

111 amely szerint a százados és társai valóban élt személyek voltak, és amely hiteles eredeti szövegekként idézte Guszev beszédének a novellában is olvasható mondatait. Ám a Guszev-ügy 1972-es, Az arany liba című Illés-kötetben történt újabb közreadásakor az író az 1965-ös kiadáshoz képest nem változtatott a százados beszédén, de ismét nem kapcsolt ahhoz lábjegyzeteket

112 — a kapitány és társai történetének valóságos voltát ekkortól tehát Illés egyéb műveinek és más közvélemény-formálók munkáinak kellett elfogadtatniuk a közönséggel. Illés Béla 1974 januárjában bekövetkezett halála pedig megakadályozta az újabb írói szövegvariánsok létrehozását. Az 1950-1970-es években tehát fokozatosan egyre bizonytalanabbá vált a Guszev-fikció körforgása

113 — végleges érvénytelenítésére azonban csak a magyarországi rendszerváltás idején, az 1990-es években került sor.

114 110 HEGEDŰS, 1965.117. Vö. még tanulmányom 8. jegyzetét és a hozzá kapcsolódó főszöveg-részt. 111 ILLÉS B., 1967. 313-315. 112 ILLÉS B., 1972. 377-395. (Az elbeszélés 1951 utáni újabb és újabb közreadásai során Illés nemcsak Guszev századosnak a bíróság előtt elmondott beszédén és a lábjegyzetek esetében hajtott végre változtatásokat, hanem kisebb-nagyobb módosításokat eszközölt a novella más részeinél is, ez utóbbi átalakítások azonban a mű tartalmi szempontból legfontosabb elemeit nem érintették.) 1972-es, Erdőháton, Nyíren című könyvében, a nyíregyházi Guszev-lakótelepről írva, Végh Antal egyértelműen kijelentette, hogy az orosz kapitány története kitaláció: „A telepet annak idején Illés Béla Guszev kapitánya alapján nevezték el, aztán hogy kiderült, az egész Guszev-ügy íróasztali mese, gondolták, átkeresztelik. Nem keresztelték át". VÉGH, 1972. 208. 113 Ekkoriban több kiadást ért meg Kovai Lőrinc Fáklyatánc című regénye is; a műben a Guszevtörténetet bemutató szövegrészen végrehajtott kisebb változtatások azonban tartalmi szempontból nem jelentősek, 1. KOVAI, 1956. II. köt. 241-252.; KOVAI, 1960. II. köt. 231-241.; KOVAI, 1966. II. köt. 203-212. Illyés Gyula Két férfi című munkájának 1951. évi kiadása alapján készült a regény 1957. évi romániai kiadása, amelyben tartalmi szempontból lényeges szöveg-átalakítások nélkül jelentek meg a Guszev kapitány és társai sorsát ábrázoló részek. L. ILLYÉS, 1957. 114 L. ehhez pl. PROHÁSZKA, 2004. 194-195.; továbbá: VÖRÖS, 2006. 224-225.; VÖRÖS, 2007/b. 497. A Guszev-eset számos vonatkozásban további kutatásokat igényel, kérdéses ugyanakkor, hogy valaha is tisztázható lesz-e pl. ez: Illés Béla munkatársai, az orosz katonák történetének népszerűsítői tudatában voltak-e annak, hogy egy kitalációt terjesztenek — ténylegesen megtörtént eseményként. .. Jelen munkám elkészítéséhez nyújtott segítségükért ezúton mondok köszönetet H. Balázs Évának (ha már csak megkésve is), Hajdú Tibornak, Kovács Istvánnak, Pótó Jánosnak és Szilágyi Mártonnak. 240