Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - VÖRÖS BOLDIZSÁR: Áldokumentumok és történelmileg hitelesen közreadott szépirodalmi művek. Guszev kaptiány és társainak ábrázolása Illés Bélától Illyés Gyuláig 1945 és 1951 között 215

Vörös Boldizsár: Áldokumentumok és történelmileg hitelesként közreadott szépirodalmi művek szerepét. Ez a szerep nem méltó hozzánk. Nem, az orosz nép nem akar hóhér lenni és nem is lesz hóhér!"

34 A cári intervenció elítélése kapcsán az uralkodó dinasztiák és az „elnyomott népek" konfliktusairól, valamint az egyes országokon belüli „osztályküzdelmek"-ről megfogalmazott nézeteit, a „népek igazi érdekei"-ről, egy „jobb jövő"-ről kialakított elképzeléseit kivégzése előtt, utolsó szavaival Guszev így összegzi: „Éljen a szabad népek testvéri szövetsége!"

35 Azt pedig, hogy 1849-es intervencióellenes döntésével, „haladó szellemű" nézetrendszerének kialakításával és bátor képviselésével Guszev voltaképpen igazi küldetését, élete értelmét, célját ismeri fel és valósítja meg, az elbeszélésben Illés a százados egész lénye, külseje megváltozásának ábrázolásával is érzékelteti. A hadjárat kezdetén „Guszev nagyon magas, sovány ember, kissé hajlott hátú, s már erősen őszülő. Nagy, szürke szeme van. Vékony szája két sarkán egy-egy keserű ránc. Öreg fiú a kapitány." A minszki tárgyaláson „Guszev arca beesett, szürkészöld. Szája szögletében kimélyültek a ráncok. Szeme égett, szinte világított. Mikor beszélni kezdett, meggörnyedten állott bírái előtt, de fokról-fokra, szórói-szóra mind egyenesebb lett és végül már olyan volt, mint egy volgaparti jegenye, vagy mint egy felkiáltójel." Az akasztófa alá lépve pedig Guszev „Most nem volt sápadt. Életszínű volt az arca és mintha a ráncok eltűntek volna szája szögletéből."

36 Az elbeszélést Illés annak ábrázolásával zárja, hogy a kivégzésekkel egyidejűleg megered az eső, továbbá ismeretlen tettesek — talán bosszút állva a mártírokért — felgyújtják a minszki kormányzósági épületet. „Egész nap ömlött az eső. De az egek csatornái sem tudták eloltani a tüzet. Késő éjszakáig égett a kormányzósági épület, amelynek dombonálló romjai évtizedeken át figyelmeztették a népet: van olyan tűz, amit nem tud eloltani semminemű erő, semminemű hatalom."

37 Ez esetben az elolthatatlan tűz az elpusztíthatatlan és végül győzelmes szabadságtörekvések jelképévé válik, félreérthetetlenné téve ezzel a novella „eszmei mondanivalója"-t. 34 ILLÉS B., [1947] 14-15. 35 ILLÉS B., [1947] 15. 36 ILLÉS B., [1947] 1., 14., 15. 37 ILLÉS B., [1947] 16. Ezzel kapcsolatban Illés ezt írta egy 1949-es cikkében: „A [Minszk környéki nép]mese azt állítja, hajnalban, mikor Guszev századost és társait kivégzésre vitték, kigyulladt a minszki katonai kormányzóság épülete. Megeredt az eső és egész nap esett — de a tüzet nem tudta eloltani. A kormányzóság épülete porrá égett. Erről a tűzről semmit sem tudnak Minszk város történetírói. De a mesének mégis igaza van. A tűz, amelyet a Guszevek, az orosz szabadságharcosok gyújtottak, porrá égette a cári zsarnokság minden erődítményét, minden börtönét. És nincs olyan eső, nincs annyi víz, amelyik ezt a tüzet el tudná oltani." ILLÉS B., 1949/b. 7. A Guszev-eset „népmesei" feldolgozásáról 1. még: ILLÉS B., 1949/c. 2. Ám efféle „Guszev-folklórt" nem említettek sem a szovjetunióbeli magyar kommunista emigráció folyóiratai, a Sarló és Kalapács, valamint az Uj Hang cikkei, sem pedig Illés Béla és munkatársainak az esetről közzétett, általam ismert más írásai — ezek szerint tehát ez is csak írói kitaláció... 223