Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - RING ORSOLYA: A színházak pártirányítása a Kádár-korszakban. Színházi témák az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság ülésein 197

Közlemények tó világához fordultak. Az értékelés szerint a klasszikus művek új értelmezése amellett hogy értéke, de egyben korlátja is a színházi élet fejlődésének, hiszen nyitottságuknál fogva félreértelmezésekre adnak lehetőséget.

25 Természetesen az átgondolt műsorpolitika még nem volt elegendő, arra is szükség volt, hogy a korábban nem színházlátogató, de a hatalom által most megszólaltatni szándékozott társadalmi csoportok minél nagyobb számban látogassák a számukra megfelelőnek tartott eszmei-politikai mondanivalót közvetítő előadásokat. Éppen ezért az évadértékeléseknek mindig részét képezte egy beszámoló a nézőszám alakulásáról,

26 és az azt befolyásoló tényezőkről, így a közönségszervezés működéséről, a televízió és a rádió színházi közvetítéseiről, a színházak által szervezett közönségtalálkozókról.

27 Az 1970-es években új, hangsúlyos elemként jelent meg az évadértékelésekben és műsortervekben a külföldi vendégjátékok és a külföldi társulatok magyarországi vendégszereplésének kérdése is.

28 Strukturális átalakítások az 1970-es években Az 1960-as évek második felében a színházi közélet egyre inkább kicsinyes belharcok színtere lett. A fővárosi színházak és a színházi szakmai-társadalmi szervezetek élén régóta ugyanaz a néhány alkotó állt, a budapesti színházi struktúra teljesen megmerevedett. Megdönthetetlennek látszó képződménnyé vált, amely sok esetben már a nézők számára is elviselhetetlen volt, a produkciók teljesen elszürkültek. Míg a hivatalos jelentések évi ötmilliós nézőszámról számoltak be, a KSH adatai szerint az ország felnőtt lakosságának kb. kétharmada egyáltalán nem látogatta a színházakat.

29 Az 1970-es évek elejére egyre gyakrabban vált vitatottá a színházi terület struktúrája. A tömegkommunikációs eszközök révén színházi jellegű produkciókat már nem csak a színházakban lehetett látni. A rádióban, televízióban, szinkronstúdióban, önálló esteken foglalkoztatott színészek egyre kisebb anyagi érdekeltséggel kezdtek kötődni az anyaszínházhoz, ez pedig belső feszültségekhez vezetett. 1973-tól egymást követték azok a cikksorozatok, amelyek szervezeti és személyi változásokat sürgettek. Az a vélemény alakult ki, hogy a korábbi évek jelentős társadalmi változásai nem tükröződtek kellőképpen a színművészet területén. Két ellentétes akarat dolgozott egymás ellenében, a színházak önállóságot, állami irányítástól való 25 Jegyzőkönyv az Agitációs és Propaganda Bizottság 1974. június 11-i üléséről. MOL M-KS-288. f. 41. cs. 226. ő. e. 26 Ehhez bővebben 1. RING, 2008/a. 387-404. 27 Jegyzőkönyv az Agitációs és Propaganda Bizottság 1974. június 11-i üléséről. MOL M-KS-288. f. 41. cs. 226. ő. e. 28 Jegyzőkönyv az Agitációs és Propaganda Bizottság 1975. június 24-i üléséről. MOL M-KS-288. f. 41. cs. 245. ő. e. 29 A KSH adatait idézi: LEVENDEL, 1979. 20. 204