Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - MISKOLCZY AMBRUS: A felvilágosodás és a liberalizmus között. A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről" avagy Kossuth Eperjesen (Önrecenzió?) 135

Közlemények várt attól, hogy Széchenyi naplójába majd bele lehet tekinteni.

17 De ez a napló csak a zavart fokozta. 1820. november 21-érői a következő bejegyzést olvashatjuk: „Az én jó öreg atyámat látta Viczay papa mint ateistát, mint lángoló hazafit, mint bősz royalistát, mint vakbuzgót [Bettbruder=vakbuzgó, szenteskedő!], és így tovább. így sodorták őt a hullámok, hogy fognak engem sodorni?"

18 Ugyanakkor atyja intelmeit apróra összehajtogatva talizmánként hordta a nyakában, és benne az intést: „hazádnak javára működni, jószágaidat kezelni s jobbágyaidat boldogítani képes légy".

19 Költői kérdés, hogy a fiú ismerte volna-e vagy sem atyja azon kéziratait, amelyekben a jobbágysors javításáról értekezett, amelyben a nádornak 1814-ben az egész Birodalom hungarizálásáról, azaz alkotmányossá tételéről értekezett, vagy amelyben 1817-ben a magyar alkotmányt védte. Történetírásunkban részben korabeli pletykákra és részben Széchényi utolsó művére A korszellemről címűre hivatkozva a vakbuzgó ellenfelvilágosult képe él. Ezt élete vége felé írta, mintha saját hajdani frivolságait szerette volna jóvá tenni. Nem kétséges, hogy ez már az ellenfelvilágosodás műve, mégis a folytonosságra példa, mert a felvilágosodással járó eszmék túlsúlyát és terjedését ostorozza. Atya és fiú életműve között a folytonosság szintén egyértelmű, hiszen a fiú atyja munkáját folytatta a változó helyzethez igazodva. Az atya mint egykori szabadkőműves a páholyt építette tovább, amikor könyvtárat alapított, mert mint Fichte érzékeltette, akkor már az igazi páholy a könyvtár.

20 A fiú a titkosság iránti igényt erényszövetségben élte ki, és aztán modern Magyarország szimbolikus emlékeit építette fel, miután az addig egymástól elváló erény diskurzust és pénzdiskurzust immár szervesen össze tudta kapcsolni. A folytonosság valóságos színtere a család és az iskola. Az atya mellett a nevelő a kulcsfigura. És ha a nevelő plebejus is volt, az arisztokrata família megbecsült tagja lett. Wesselényi Miklós például saját nevelőjét, Pataky Mózest a családi kriptába temette. A nagy országos nevelő Kazinczy Ferenc, aki Berzeviczy pénzdiskurzusa ellenében az erénydiskurzust képviselte, a maga közvetlen világában pedig nem egy esetben egyszerre próbált apai és nevelői szerepben hatni, főleg az arisztokrata ifjakra, miközben a megyei politikában a középnemesi antiarisztokratizmust is éltette. Az iskola a korlátozott nyilvánosság fóruma. A vaskalaposság mulatságos vagy éppen elszomorító figurái mellett az európai felvilágosodás eszmevilágában élő és azt éltető tudósok is jelen voltak és hatottak. Példa erre Kossuth eperjesi világa. Amikor 1817-ben Berzeviczy Gergely a posztjozefinista puccsra készülődve forgatta tollát, mert úgy vélte, hogy 150 éves állami nevelőmunkára van szükség, amíg megjelenik a reformmunkára alkalmas nemzedék, akkor az egyébként az ő általa felügyelt eperjesi kollégiumban a felvilágosodás természetjogát tanították. Carlowszky Zsigmond jegyzete a 17 KEMÉNY, 1870.201. 18 SZÉCHENYI, 1978.180. w FRAKNÓI, 2002. 240. 20 MÜLLER, 1965. 59. 142