Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - Közlemények - MISKOLCZY AMBRUS: A felvilágosodás és a liberalizmus között. A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről" avagy Kossuth Eperjesen (Önrecenzió?) 135

Miskolczy Ambrus: A felvilágosodás és a liberalizmus között demokratikus formák mellett érvel, és ha a lőcsei Fuchs János természetjogát betiltották,

21 akkor Carlowszky munkájáért nagyobb büntetés járt volna, ha netán kiadta volna. Kossuth másik tanára, Greguss Mihály már a keresztény eszményekkel fonta össze a felvilágosodás örökségét. Megfelelt annak az eszménynek, amelyet a tiszai evangélikus egyházkerület szervezeti szabályzatában Berzeviczy Gergely így írt elő a lelkésznek: „gondja legyen, nehogy a hallgatók túllépjék azt a vallásos buzgalmat, melyet a józan ész és az általunk vallott tan helyesel, és így a szent szószéken is a Megváltó liberális, ám mégsem közönyös híve legyen, maga pedig amennyiben a vallás és az öntudat engedi, a század szelleméhez igazodjon."

22 Ugyanakkor Kossuth éppen Greguss Mihály kvártély os diákjaként fordította le Volney — egyébként tiltott — ateizmus felé hajló könyvét, és ki tudja, mi mindent tanított még neki, amire Kossuth emlékezéseiben csak futólag utalt. Egy valamit biztosan megtanított: a Jog eszméjét. Amikor Kossuth az 1850-es évek derekán Hegel történetfilozófiai előadásait olvasta és ahhoz a mondathoz ért, mely szerint: „Ebben az értelemben olyan természetes állapotot feltételezünk, amelyben az embert úgy képzeljük el, mint aki természeti jogainak birtokában szabadságát korlátlanul gyakorolja és élvezi", akkor Kossuth nem tudta megállni, hogy a lapszélre ne jegyezze fel ékes németséggel: „Nem; ilyen állapotot egyetlen gondolkodó ember sem feltételez. Az ember társadalmi lény (mint a méhek, a hangyák stb.), természetes állapota a társadalom, és természetes szabadsága nem abszolút egyéni önkény, hanem értelmes függés a kötelességektől, amelyek kölcsönös betartása nélkül nem létezhet társadalom. Aki ezt tagadja, az a jog eszméjét is tagadja, és úgy gondolja, hogy az állam csak a hatalom tákolmánya, és a jog csak az, amit az államot uraló hatalom törvényként ír elő. Az ilyen ember a jogot vezeti le a törvényből, és nem a törvényt a jog eszméjéből, amely az előző kritériuma kell, hogy legyen. Ha nem fogadjuk el az értelmes természeti (társadalmi) jogállapotot, akkor a factum szuverenitását kell elismerni, és akkor a rabszolgaság Amerikában nemcsak törvény, hanem jog is!!" És amikor azt olvasta Hegelnél: „Ezért a természeti állapot inkább jogtalanság, inkább erőszak, inkább az embertelen tettek és érzések féktelen természeti ösztöne", akkor már csak rálegyintett a lapszéli megjegyzéssel: „!! ho ho! Unsinn."

23 Okkal írhatta tehát 1861-ben, hogy ebben a kollégiumban „virradott fel lelkemben azon elveknek világossága, melyek vezéreltek".

24 Ez még egy érv a magántársasági demokratikus kultúra emberformáló ereje mellett, és azt is példázza, hogy miként alapozta meg az 1830-as években kiteljesedő politikai liberalizmust. 21 MOL A 39.1805:8967. 22 Gregorius Berzeviczy: Coordinatio rei religionalis ecclesiasticae Superintendetiae Augustanae Confessionis Evangelicae Tibiscanae. Leutschivia, 1815. EOL Arch. Gen. 1. d. 7:12. 23 HEGEL, 1848. 50-51. Lelőhelye: Országos Széchényi Könyvtár. Jelzete: Kossuth 721. 24 Ludmann Ottó főigazgató fordításában közli: HÖRK, 1894. 23. Az angol nyomtatvány és a magyar fordítás megtalálható az eperjesi levéltárban: ŐAP Kolégium v Preáove. 174. 143