Levéltári Közlemények, 79. (2008)

Levéltári Közlemények, 79. (2008) - BERKES JÓZSEF-GARADNAI ZOLTÁN-VISZKET ZOLTÁN: A „mormon" mikrofilmezés története a Magyar Országos Levéltár filmtárában, 1956-1963 5

A „mormon" mikrofilmezés története jelentették meg, ugyanakkor az 1630-as évektől kezdve rendszeresített egyházlátogatások (visitationes canonicae) alkalmával ellenőrizték az anyakönyvek felfektetését és helyes vezetését.

13 A folyamatos, általános érvényű és kiterjedésű anyakönyvezés a történelmi Magyarország területén (a Felvidék kivételével) azonban csak a törökök kiűzése után kezdődhetett el. Ebből a tényből következően a történelmi Felvidéken találjuk a legkorábbi anyakönyveket: pl. Kassán római katolikus 1587-től, Bártfán evangélikus 1592-től, Selmecbányán evangélikus 1594-től, Pozsonyban római katolikus 1601-től, evangélikus 1606-tól stb. Ennek ellentéteként megemlíthetnénk az Alföldet és különösen a történeti Délvidéket, ahol sok helységben csak jóval a török kiűzése és a Habsburgok által szorgalmazott betelepítések után épültek templomok, szerveződtek újra a plébániák, és kezdődődött el az anyakönyvezés. A protestáns egyházak fejlődését nagyban korlátozta és akadályozta a két „károlyi rendelet". A III. Károly által 1731-ben kiadott első Carolina Resolutio új megszigorításokkal szabályozta a protestáns vallásgyakorlatot. Az 1735. évi második Carolina Resolutio pedig, többek között, elrendelte és megengedte a római katolikus egyháznak a protestáns egyházi anyakönyvek ellenőrzési jogát, kivéve az ún. artikuláris helyeken (lóca articularia). Csak jó ötven év múlva (1785), II. József igyekezett enyhíteni a Carolina Resolutio szigorát és más vallások iránti intoleranciáját. Egyebek között a kalapos király adta meg a protestáns egyházaknak az anyakönyvvezetés teljes körű jogát. 1822. június 28-án az egyházi hatóságok elrendelték a betűrendes névmutatók elkészítését — amelyek mindenképpen megkönnyítették a visszakeresést az anyakönyvekben. Az 1827. évi XXIII. törvény — elsősorban biztonsági okokból — elrendelte az anyakönyvek két példányban történő vezetését, azzal az utasítással, hogy az eredeti példányokat a plébániákon vagy a lelkészi hivatalokban zár alatt kötelesek őrizni, a másodpéldányokat viszont a lelkészeknek le kellett adniuk az illetékes vármegyi levéltáraknak. Az izraelita, azaz zsidó vallású lakosság anyakönyvezését csak az 1849. évi XXIX. te. rendelte el, de Magyarországon általánosan kötelező érvénnyel és hatállyal csak a Bach-korszakban rendelték el (1851. július 4.) a világi hatóságok. Található azonban több település is, ahol jóval korábbra nyúlik vissza az anyakönyvezés kezdete. Elsősorban némely falvakban (pl. Nagytétényben 1760-tól, Szobráncon 1762-től, Lovasberényben 1764-től) találkozunk zsidó felekezeti anyakönyvezéssel, mivel eleinte a városok nem fogadták be a zsidókat. Később, mikor a fellendülő kereskedelemnek és iparosodásnak köszönhetően a zsidók mégis betelepülhettek a városokba, itt is elindult a vallási élet és ezzel együtt az anyakönyvvezetés is (pl. Kaposvárott 1774-től, Békéscsabán és Budán 1820-tól, Esztergomban 1828-tól, Pesten 1826-tól vezettek izraelita anyakönyvezést). 13 Uo. 218. 9