Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A „telhetetlen” Ebeczky. Egy 17. századi kamarai hivatalnok karrierjének története / 73–97. o.

Közlemények és a többi Majthényi kapcsolatait. Ki tudja, lehet, hogy ők is osztoztak Imre sorsában azokban a számára nehéz időkben, amikor konfliktusa támadt a kincstárral. Ebeczky Imre nagyra értékelte a Majthényi családot, és élete során szoros kapcsolatokat tartott fenn velük: Judit lányát Majthényi András vette feleségül.

40 Imre halála után apósának pozsonyi háza is rászállt.

41 Ebeczky Imre története is azt igazolja, hogy mennyire fontosak voltak a társadalomban a rokoni és hivatali kapcsolatok. Az ismeretlen, és végső soron magányos, nélkülöző nemesifjú ebben a tekintetben valóságos szerencsefiának bizonyult. Ilyen volt elsősorban apjának, Ebeczky Mátyásnak a fényes hivatali reputációja. Ebeczky Mátyás tekintélye és jó hírneve a tisztviselők körében túlélte őt, és rendkívül hasznosnak bizonyult az ifjabb Ebeczky számára. Szükség esetén bármikor emlékeztetett apjának szolgálati érdemeire, ha további hivatali előmenetelét kérte, vagy ha egyes gyanút keltő cselekedeteiről szerette volna elterelni a kollégái figyelmét. Imre már a Kamarához intézett első, 1607. évi kérvényében, amelyben kérte a hivatalba történő felvételét, emlékeztetett az uralkodóház iránti hűségére és apjának sokévi becsületes munkájára a kamaránál. Kijelentette, hogy ő maga is az apja nyomdokaiba szeretne lépni, és méltó utódja kíván lenni szakmai felkészültség, tudás, kiszámíthatóság stb. tekintetében.

42 Imre minden egyes kinevezésénél és áthelyezésénél, akár az ezzel kapcsolatos kérvényeiben, akár a felettes hatóságok rezolúcióiban, elhunyt apját mindig úgy azonosították, mint a fia iránti bizalom kimeríthetetlen forrását. Ebeczky Imre életének első felében folyamatosan szűkös anyagi körülményeire hivatkozott. A kamarához intézett — már említett — 1607. évi első kérvényében kiemelte, hogy a szükség arra késztette, fiatal korában megteremtse magának a létfeltételeket.

43 A szegénységére panaszkodott később is. Már kincstári hivatalnokként, 1613-ban, amikor a kamara elnökéhez folyamodva kérte, hogy fizessenek ki valamilyen neki járó összeget, azt írta: „A nélkülözés annyira szorító, s a szegénység annyira kimerített, hogy az utóbbi időben még a mindennapi szükségleteimre és kiadásaimra sincs pénzem."

44 Ebből az iratból kiderül, hogy Ebeczkynek volt egy szőlője és egy szántója, amelyeket — ahogy ő magyarázta — a szegénysége miatt hagyott el és nem művelt.

45 Hihető, hogy Ebeczky kis birtokai elhanyagolt állapotban voltak ezekben az években, figyelembe véve, hogy Nógrád vármegye állandóan ki volt téve a török támadásoknak. 1613-ban Imrének egyenesen az esztergomi érsekkel, Forgách Ferenccel támadt ellentéte, a tized ügyében, amelyet — ahogy Ebeczky állította a Kamarához intézett kér40 FEDERMAYER, 2003. 190. 41 Uo. 191. 42 Ebeczky Imre a Magyar Kamarához. 1607. MOL E 41. 19. cs. Nr. 9. 43 Uo. 44 Ebeczky Imre Pethe Lászlóhoz, a Magyar Kamara elnökéhez. 1613. június 25. MOL E 41. 20. cs. Nr. 65. 4;i Uo. "... vineas, quas pauchas habeo, incultas reliquere, et quod maximum, messcm inminentem et propinquam neglígerepoenitus extrema me urget egestas ..." 80