Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Bartolus de Saxoferrato 14. századi jogtudományi tevékenysége. kutatásainak jelentősége korunkban / 63–71. o.

Közlemények lett tudományos tanulmányokat folytatnia. Ám más tekintetben — állapítja meg Coing — vitathatatlan, hogy klerikusok tették ki azoknak a német hallgatóknak a többségét, akik olasz és francia egyetemen tanultak. Közülük sokan jogi ismereteket is szereztek a teológia mellett. A kánoni jog bizonyosan különösen előtérben volt. A teljes jogi képzettségűek mellett sokan csak jogi „fél képzettséggel" rendelkeztek. Egy 1352. évi, kölni szakvélemény szerint az említett kánonjogászok a Corpus Iuris teljes ismeretével rendelkeztek. Bolognában már 1265-ban volt a hallgatók közt német Natio. 1300 körül felmerül a Jurist szó a német irodalomban. Ez amellett szól, hogy a papság sorában új „hivatásrend" alakult!

9 1386-ban Heidelbergben, 1388-ban Kölnben, 1392-ben Erfurtban alakult jogi iskola. Ezekben az akkori német jogászok érdeklődésének megfelelően a kánonjog állt előtérben, de a római jog sem volt kizárva. Az a körülmény volt az alapvető, hogy a 13. század óta mindenekelőtt a papságon belül képzett jogászréteg fejlődik. A notariatus létrejötte előtt jogi tartalmú írások, oklevelek szerzőiként elsősorban őket vegyük számba. Szerény jogtudásuk az oklevélszerkesztésnél jutott kifejezésre. Ezzel magyarázhatjuk a németországi középkori szerződésekben és privilégiumokban a római terminológia feltűnését. Szem előtt kell természetesen tartanunk, hogy a puszta formákba foglalás és a jogi normába öntés közt az átmenet cseppfolyós. A klerikus jogászok elsődlegesen az egyházi bíróságokon fejtették ki tevékenységüket. Németországban a papi bíráskodást a 13. században szervezték újjá. Bevezették a római-kánoni írásbeli eljárást, és a bíróságokra fokozott mértékben tanult személyeket delegáltak. A késő középkorban a képzett jogászoknak nagy befolyást teremtett — Coing megfigyelése szerint — az egyházi ítélőszékek szélesen kiterjesztett illetékessége. Ezen túl jogász klerikusok működtek az egyházigazgatásban (számos szerzetesrend jószágkormányzatában is), és fokozottan a városok és tartományok kormányzatában! Igen fontos foglalkozási területük lett felkért („fogott") döntőbírákként közreműködni mindenekelőtt a tartományok és városok közti politikai küzdelmeknél. A klerikus jogászok a tanult római-kánoni jogot juttatták érvényre, amenynyire csak lehetett. Németországban elterjedtek kánoni és — növekvő mértékben — római jogi írásművek is. Jelentkezett egyfajta saját jogi irodalom is, bár egyelőre csak elemi fokon. Hermann von Schildesche 1330-ban írta az Introductoriumot (Bevezetés). Ez lett az alapja a később annyira elterjedt Vocabularium iuris utriusque-nek (kb. a két [kánoni és világi] jog szótára). Nagyjában ugyanebben az időben keletkezik a középkori német jog legfontosabb forrásához, a Szász Tükörhöz egy római-kánoni glossza. Mindkettő azt mutatja, 9 COING, 1962. 29. 66