Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Bartolus de Saxoferrato 14. századi jogtudományi tevékenysége. kutatásainak jelentősége korunkban / 63–71. o.

Gerics József-Ladányi Erzsébet: Bartolus de Saxoferrato 14. századi jogtudományi tevékenysége Ennek a gondolatnak a későbbi következményeit Bartolus nem láthatta előre. Először is a „ius statuendi ad causarum decisionem"-et egyáltalán nemcsak a szuverén közösségeknek, hanem a iurisdictio-val rendelkező testületeknek és Gemeinde-knek megadta, mégpedig az „universitas superiorem recognoscens"nek a superior szankciójától független, saját jogként. Másodszor az ilyen jellegű törvényhozási jogot nem általánosságban tagadja meg a teljesen iurisdictio nélküli vagy csak a szabályozandó tárgyban nélkülöző testülettől, hanem pusztán a felsőség együttműködéséhez köti.

6 Mindenesetre a partikuláris törvényhozást és a saját perek statutárius rendezését úgy állították szembe, hogy az utóbbiak már a testület lényegéből következtek, az előbbiek csak a testületfogalom emelkedéséből eredtek. Bartolus tanításai nemzetközi hatást fejtettek ki évszázadokon át Európa jogéletére. Különösen erős volt hatása Németországra, ahol Itáliához hasonlóan a sok város és tartomány külön-külön jogéletet folytatott. Bartolus németországi jogra érvényesült befolyását Helmut Coing igen világosan kifejtett érvelése szerint különösen a római jog németföldi továbbfejlődése alapján lehet felismerni. Erre támaszkodva a német jogtörténetnek két fázisát kell Coing szerint tekintetbe venni, ti. a római jog fokozatos recepciójának korát és „a pandekták korszerű felhasználásának (Usus modernus pandectarum)" szakaszát.

7 A recepció kora a római jog fokozatos németországi befogadásáé. Az usus modernus idején a római jog és tudománya német földön különleges alakot nyer: ezt, amint Coing hangsúlyozza, azok a hagyományok és különös problémák határozzák meg, amelyek a német jogászok számára keletkeznek. A két korszak közt kb. a 16. század közepe alkothat metszéspontot. A recepció tekintetében neves kutatók már a 19. században felismerték, hogy a világi bíróságokon a tudós ítélkezés kifejlődését a papi jogtudósok tevékenysége előzte meg. Amint Coing idézi, Kohler már 1895-ben megállapította, hogy „a 14. századot kell annak jelölnünk, amelyben a voltaképpeni recepciós folyamat végbe ment."

8 Coing észrevétele szerint a modern kutatás a Corpus Iuris jogának korlátozása és a világi bíróságok előtti alkalmazás kritériumának vizsgálata helyett inkább azt vizsgálja, hogy milyen módon és mely személyi körben terjedtek el Németországban a római-kánoni jog ismeretei, amint azt az itáliai jogtudomány értelmezte, valamint hogyan és hol tudták ezeket az ismereteket azok a személyek a gyakorlatban érvényesíteni, akik ilyen tudással rendelkeztek. Ezek Coing szerint az újabb kutatás által elemzett szociológiai és oktatástörténeti kérdések. Ez az analízis magától vezet el a papság szerepéhez, a tudományos képzés pedig — változatlanul — elsősorban és szinte kizárólag a klérusnál volt található. Természetszerűen semmiképpen sem a késő középkori papság tömegének kel6 GlERKE, 1881. 387. 7 COING, 1962. 27-43. és. köv. 8 KOHLER, 1895. 10. 65