Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Gerics József–Ladányi Erzsébet: Bartolus de Saxoferrato 14. századi jogtudományi tevékenysége. kutatásainak jelentősége korunkban / 63–71. o.

Közlemények találóan Gierke — a testületfogalom államfogalommá emelkedett, ez a testületfogalom alkalmazásának legmagasabb esete.

2 Bartolus szemléletes hasonlata szerint „a civis-szel szemben a civitasnak nagyobb a hatalma, mint az atyáé a fiával szemben", és előadja: Perugia-ban valamely egyház káptalana „ennek a civitasnak a polgára", a káptalan „képviselt személyként (persona repraesentata)", azaz „eredete alapján (ratione originis)", vagy „ottléte címén (ratione domicilii)" polgárjogot vagy „inkolátust (állandó lakosi jogot) nyert."

3 A testületi jogok ius commune szerinti alkotóelemének tekintették — Gierke előadásában — azt, hogy elöljárót válasszanak, és reáruházzák a tagok felett a joghatóságot. Jacobus de Aréna szerint (utoljára 1296-ban említik): „Az universitas adja a iurisdictio-t, de nem gyakorolhatja, ha a felsőség nem erősíti meg".

4 Az autonómiát szintén testületi alapjognak tekintették megelőzően is és utóbb is — hangsúlyozza Gierke —, úgy, hogy valamely universitas jogi elismerésével részére a statutumalkotási jogot (ius statuta condendi) magától adták. Minél határozottabban elismerték a statútumot objektív alapszabálynak, és így egyfajta lexnek, annál határozottabban kiemelték, hogy a ius statuendi végső alapja a törvényhozói joggal egyedül felruházott birodalmi hatalom. Egyedül ennek volt módjában, hogy a statuárius jogalkotás tényleges önállóságának mindaddig semmiféle csorbulását ne okozza, ameddig független tartományok és városok partikuláris törvényeit és bármely tetszőleges kollégium alapszabályát csak a statútumok ugyanezen műfaji fogalmának alfajaként tekintették. Ebben az értelemben ugyanis a statútum a tulajdonképpeni „lex"-szel az életben tökéletesen egyenrangú jogforrást jelentett, amelyet csak korlátozott érvényességi területe különböztetett meg a lextől. A korabeli uralkodó vélemény — rögzíti Gierke — ezt a viszonyt (a Corpus Iuris-szal való összeegyeztethetőséget figyelmen kívül hagyva) fejezte ki, miközben a statútumnak a ius commune „egyetemes törvénye (lex universalis)" mellett „részleges vagy helyi törvény (lex particularis)" jelleget tulajdonított, és ezért különösen azt az erőt, hogy a maga szférájára nézve korlátozhatja a ius commune-t.

5 Bartolus a jogalkotást fogalmilag elválasztotta az autonómiától és a jogosult intézmény állami természetével állította kapcsolatba. Elhatárolta a peres ügyek eldöntésére vonatkozó statútumot (statútum pertinens ad causarum decisionem), vagyis az ilyen természetű statútumok kibocsátásának jogát a „saját joghatóság" meglététől és kiterjedésétől tette függővé. A testületi ügyekben az autonómiát (statútum pertinens ad administrationem rerum ipsius universítatis) az összes collegiumnak és Gemeinde-nek minden további nélkül megengedte. 2 GIERKE, 1881. 382., 118. jegyz. 3 GIERKE, 1881. 383., 122. és 123. jegyz. 4 GIERKE, 1881. 384., 129. jegyz. Ez a megközelítés tehát nem ismeri a defacto teljes mértékben működő universitast. s GIERKE, 1881. 385-386. 64