Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - IRODALOM - Tanulmányok Pest megye múltjából. Szerk.: Halász Csilla–Tóth Judit. Sorozatszerk.: Héjjas Pál. Budapest, 2006. (Tanulmányok Pest megye múltjából, 11.) (Ism.: Katona Csaba) / 298–302. o.

Irodalom gazdagon adatolt tanulmányt számos korabeli űrlap, illetve a szerző által szer­kesztett táblázat teszi még színesebbé. A fiatal levéltárosoknak e korábbi évszázadok történéseit feltáró munkáit követően a kötet egyetlen „rutinos" szerzője, Héjjas Pál írását olvashatjuk, aki kedves témája, a betyárok története egyik kevésbé ismert epizódját villantja fel írásában, megismertetve az olvasót Pataki Mihály, Rózsa Sándor egykori (bűn)társa életének (és halálának) krónikájával. A szerző a konkrét életrajzi ele­meken túl határozott kontúrokkal árnyalt korrajzot is ad, emellett erénye írásá­nak az a történészi korrektség, ahogy leszámol a betyárokról alkotott — és a közvélemény számára helyenként ma is mérvadó — illuzórikus képpel. Sajátos egységet alkot a további négy tanulmány: ezek a 20. század, ponto­sabban a második világháborút követő nehéz évtizedek egy-egy epizódját vil­lantják fel. Balázs Gábor példás pontossággal papírra vetett írása a közalkalma­zottak igazolásának szomorú témáját vázolja: először a közigazgatás helyreállí­tását, majd ennek megyei vonatkozásait tárja fel, majd pedig az igazolóbizott­ságok működését ismerteti, rátérve a különféle vádpontok megítélésére (ame­lyek közül jellegzetesen Pest megyei Endre László alispán munkatársainak vizs­gálata), végezetül megállapítva, hogy a megyei közalkalmazottak közül vi­szonylag csekély számban volt olyan, akit retorzió ért. Az előző írás tárgyához bizonyos mértékig kötődik Varga László tanulmá­nya, amely az 1946. évi megyei B-listázásokra fókuszál, hasonló szerkezeti fel­építést követve, mint Balázs Gábor: az országos események ismertetése után kerül sor a Pest megyeiek bemutatására, a központi igazgatás, majd az önkor­mányzatok tekintetében (az összegzést egy hosszú táblázat könnyíti meg az olvasó számára), végül rátérve a B-listázás revíziójára is, amit további táblázatok tesznek áttekinthetővé. Tóth Judit a beszolgáltatási apparátus 1951-1953. évi működésére irányuló kutatásainak eredményeit teszi közzé munkájában. Piramisszerű felépítésben teljes képet ad az olyannyira népszerűtlen intézkedéssorozatot végrehajtó óriási apparátusról, rátérve a megyei szintű végrehajtás „eredményeire", nem nélkü­lözve megvilágítani azt sem, hogy milyen összetett és bonyolult volt az a végre­hajtó rendszer és mechanizmus, ami kézben tartotta, irányította és — elsősorban 1952-ben — végre is hajtotta a begyűjtést (a begyűjtési apparátus megyei szerve­zetét bemutató ábra ezt önmagában érzékeltetni képes). Végül Halász Csilla egy rendkívül érdekes, az általa kutatott korszak eseté­ben nagyon is fontos témát, a kultúrotthonok megyei működését tárja fel az 1949-1956 közötti időszakban. A szerző — több összesítő táblázat segítségével — mutatja be a kultúrotthonok legfontosabb adatait, de a konkrét megyei törté­néseken túl általánosságban is igazolja, hogy az adott téma az adott időszakban messze nem meríti ki a kultúr- és/vagy művelődés tárgykörét, hanem az — a kor szellemének megfelelően — ízig-vérig politikai kérdés volt. Mint minden hasonló gyűjteményes kötet esetében, fel kell tenni a kér­dést, hogy mennyiben állt össze önálló arculatú egységgé a számos különböző 300

Next

/
Oldalképek
Tartalom