Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - IRODALOM - Tanulmányok Pest megye múltjából. Szerk.: Halász Csilla–Tóth Judit. Sorozatszerk.: Héjjas Pál. Budapest, 2006. (Tanulmányok Pest megye múltjából, 11.) (Ism.: Katona Csaba) / 298–302. o.

Irodalom írás? A rendező elv adott esetben — mint már esett róla szó — elsődlegesen a történeti kutatásokat is végző fiatal levéltárosok tudományos eredményeinek bemutatása volt (párhuzamosan a már ugyancsak említett levéltári nappal). Ennek számlájára írtható, hogy feltűnően „lyukas" a kötet által átfogott történelmi idősík: a középkor, a 16-17. század, a 19. és/illetve a 20. század első fele nem idéztetik meg a könyv hasábjain. Ez a tény azt sejteti, hogy nincs az adott korszakokkal foglalkozó, tudományosan elkötelezett fiatal kolléga a Pest Megyei Levéltárban. Korai történelmünk sajnos nem túl gazdagon adatolt írásban (és így nyilván Pest megye sem kivétel ez alól), ám a mozgalmas török időszak, a reformkori ellenzék egyik vezérvármegyéjeként ismert Pest megye, illetve a két háború közötti korszak megyei világa, különös tekintettel a nyilas időkben hírhedtté vált Endre László alispáni működésére, alighanem bőséggel kínál kutatnivalót. Reméljük, idővel e történeti korszakoknak is lesz avatott kutatója és ismerője. (Ha nem is tartozik szorosan a kötet ismertetéséhez, a korrektség azonban úgy kívánja, hogy itt hangozzék el: remélhető, hogy az 1945 utáni időszakra vonatkozóan — ha kanonizáltán nem is, de eredményességében feltétlenül — egyfajta tudományos műhely jön létre a Pest Megyei Levéltárban. Négyen is komolyan foglalkoznak ezzel az időszakkal, így köztük különösebb nehézségek nélkül megvalósítható egy példás együttműködés, aminek eredménye nem csupán az egyéni kutatási területek, de a megye ezen időszaka összességére vonatkozó ismereteket is jelentős mértékben gyarapíthatja.) Ismerve a kiadvány összeállításának hátterét, az említett aránytalanságokért tehát nem a szerkesztők okolandók. Azért sem, mert más szemrehányás nemigen érheti tevékenységüket: a szerzőként is jeleskedő Halász Csilla és Tóth Judit ugyanis érezhetően határozott kézzel formálták szilárd egységgé a számos írást, annak ellenére, hogy őket kettős figyelmet igénylő munka (s ebből fakadóan kettős határidő) terhelte. A tanulmányokat gondos és részletes jegyzetelés, illetve pontos forrás- és irodalomjegyzék jellemzi, előbbieket tekintve értelemszerűen elsősorban a Pest Megyei Levéltárban őrzött iratanyagra támaszkodva (egyetlen olyan írás van, amelynek a többihez képest szembeszökően rövid a forrás- és irodalomjegyzéke — de méltatlan lenne elvitatni a szerző önállóságát). Ezzel együtt akad néhány apró és bosszantó hiba is, amiket nagyobb gondossággal el lehetett volna kerülni. Pl. a második tanulmányban — minden szentnek maga felé hajlik a keze — a MOL rövidítés (pl. 52.) sem a jegyzetekben, sem a forrásjegyzékben nem kerül feloldásra. A napjainkban az ELTE-n tanító Szíjártó M. István A diéta, a magyar rendek és az országgyűlés 1708-1792 c. munkája nem jelenhetett meg 1910-ben (33.), ami ki is derül az irodalomjegyzékből (49.) Következetlenség jele, hogy míg az egyik írásban a Corpus Iuris Hungária kötetei egyesével szerepelnek az irodalomjegyzékben és a jegyzetekben is (83.), addig egy másiknál nem kötetenként, hanem egyetlen tételként szerepel a monumentális kiadványsorozat, 1897-et tüntetve fel általánosságban a kiadás évének, ami természetesen nem helyes (129.). Hasonló jellegű hiba, hogy a társszerzős köteteknél hol kötőjellel, hol vesszővel elválasztva szerepel a két vagy több szerző 301