Levéltári Közlemények, 78. (2007)

Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.

Közlemények fenntartását és jogi szabályozását egyértelműen helyeselte Rónai Sándor, Münnich Ferenc és Kiss Károly is. A döntés elhalasztásának oka Marosán György tekintélye mellett végső soron az lehetett, hogy a javaslatot a benyújtott formájában Biszku Béla sem tartotta elfogadhatónak. Ő a Tervhivatal, a nagy létszámú gazdasági minisztériumok és a kormány közvetlen kapcsolata fenntartásának szükségességét hangsúlyozta. Véleménye szerint a Gazdasági Bizottság hatásköre definiálását legalább részben a kormánynak kell meghagyni. A vita másik része a testület személyi összetétele kérdésében alakult ki: többen kifogásolták a gazdasági miniszterek részvételét a bizottságban, ami szerintük oda vezet, hogy minden miniszter a saját tárcája érdekeiért áll ki, és nem valósul meg az a törekvés, hogy a bizottság az egész gazdaságról áttekintéssel rendelkező, minisztériumok feletti szerv legyen. Rónai Sándor a miniszterek tagsága helyett jó szakemberek bevonását javasolta. Apró Antal szerint viszont a szakembereket a javaslatok kidolgozásába kell bevonni, azt elképzelhetetlennek tartotta, hogy nagy fontosságú kérdésekben egy minisztérium vezetője helyett annak beosztottja döntsön. Hivatkozott a Lengyelországban kialakult gyakorlatra, amely bebizonyította ennek az elképzelésnek megvalósíthatatlanságát.

48 Május 23-án az IIB számára Fock Jenő írásban fejtette ki véleményét. Véleménye szerint nem kell törvényben vagy törvényerejű rendeletben szabályozni a Gazdasági Bizottság tevékenységét, mert annak léte „...minden valószínűség szerint ideiglenes jellegű és gazdasági helyzetünk normalizálódása után nem valószínű, hogy hosszabb ideig szükség lesz rá. Az eddigi tapasztalat szerint határozatait törvény nélkül is elfogadják." Ennek megfelelően nincs értelme annak, hogy a GB „főtitkára" tagja legyen a kormánynak. Azt sem támogatta, hogy a szakminiszterek közül Kossá István pénzügyminiszter, Csergő János ipari és Dögei Imre földművelésügyi miniszter tagja legyen a testületnek. Friss István az Ideiglenes Intéző Bizottság május 28-i ülésén vitába szállt Fock Jenő véleményével és a GB tartós intézményként való megszilárdítása mellett érvelt. Marosán György ezúttal összefogottabban mondta el véleményét. Leszögezte: az államigazgatás egyszerűsítésében és csökkentésében a kormány ígérete ellenére nem sikerült áttörést elérni. Fokozatosan visszaáll a régi rendszer. Ennek megnyilvánulása a GB megerősítésére vonatkozó javaslat is. „Ta48 Apró Antal 1957. március elején kapta kézhez Magyarország varsói nagykövetségének jelentését a Lengyelországban 1957. január végén létrejött Gazdasági Tanácsról. A Tanács 36 főből állt, és tagjai között voltak a legkiválóbb lengyel közgazdászok, tudósok és gazdasági funkcionáriusok. A Tanács — mint a kormány tanácsadó és véleményező szerve — elsődleges feladata, hogy tudományos alapokon felmérje a gazdaságpolitika alapvető kérdéseit és javaslatokat dolgozzon ki a legmegfelelőbb gazdasági modell kialakítására. A Tanács részletkérdésekkel nem foglalkozott, az egyes fontosabb konkrét kérdések kidolgozására külön munkabizottságok alakultak. A Tanács tevékenysége kiterjedt az egyes népgazdasági ágak fejlődése helyes arányainak megállapítására is. Azt azonban már megalakulásukkor leszögezték, hogy a Tanács nem foglalkozik a kormány folyó ügyeivel, nem ad véleményezést a megjelenő határozatokról. (A jelentést 1. MOL XIX-A-2-gg 38. d.) A lengyel Gazdasági Tanács lényegében azt a funkciót töltötte be, amit Magyarországon a Közgazdasági Bizottság vezetői a létesítendő Közgazdasági Tanácsnak szántak. 232