Levéltári Közlemények, 78. (2007)
Levéltári Közlemények, 78. (2007) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Magdolna: A Gazdasági Bizottság 1956–1957-ben / 213–251. o.
Baráth Madolna: A Gazdasági Bizottság 1956-1957-ben pasztalatból tudjuk, hogy a Minisztertanács ülései évek óta úgy zajlottak le, hogy egy óra alatt rengeteg fontos kérdést tárgyaltunk meg, mert az egész dolgot lényegében a Gerő által vezetett Népgazdasági Tanács vitte. Ezt a módszert visszahozni szerencsétlen dolog... Gerő módszere következtében kialakult a kormány személyi összetételének kétféle minősítése: egyik, aki tagja volt a Gazdasági Tanácsnak, a másik, aki nem volt tagja. Kifogásoltam és most is kifogásolom, hogy olyan bizottságot hozzunk létre, amelyben egyes miniszterek bent vannak, mások nincsenek." 49 Mindezek alapján Marosán ellenezte a törvényt, tehát a minisztertanácsi beavatkozást megakadályozó szabályozást. Fock és Marosán véleményéhez csatlakozott Fehér Lajos is. Kifejezetten ellenezte, hogy a Gazdasági Bizottság döntési jogosítványokat kapjon. A vitát ezek után Kádár János hozzászólása döntötte el. Leszögezte: a Gazdasági Bizottság munkájára szükség van, mint a kormány kisegítő, végrehajtó és tanácsadó szervére. Döntési autoritása csak korlátozott körben érvényesüljön. A főtitkári címet — és természetesen ezzel együtt a titkár kormánytagságát — szükségtelennek ítélte. Egyetértett a bizottság kibővítésével (Dögeit leszámítva), de leszögezte: „Friss elvtárs beosztásával összeférhetetlen a Gazdasági Bizottságnál betöltött tisztsége, mert a Gazdasági Bizottság fölött biztosítani kell a pártellenőrzést. Ez ebben a tekintetben nem valósult meg megfelelően". 50 Ez egyet jelentett Friss István gazdaságpolitikusi pozícióemelkedése végének. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ebben az 1957. február-márciusi viták szerepet játszottak. Mindazonáltal Friss István leváltása nem következett be azonnal. Erre még hónapokat kellett várni. 51 1958 elején pedig már jobboldali elhajlók fedezőjeként került az ő és a Közgazdaságtudományi Intézet ügye az MSZMP Politikai Bizottsága elé. A helyzet tehát az Ideiglenes Intéző Bizottság 1957. május 28-i ülésén tisztázódott. Az Intéző Bizottság határozatában arra a megállapításra jutott, hogy a Gazdasági Bizottságra szükség van, hatáskörét minisztertanácsi rendeletben rögzítsék. Összetételét illetően leszögezte, hogy a bizottság titkára és a párt Államgazdasági Osztályának vezetője nem lehet egy személy, tagjai pedig: az OT elnöke, a külkereskedelmi és pénzügyminiszter, a létrehozandó ellenőrző szerv vezetője, valamint Kossá István, Csergő János és Magyari András. 52 E döntések részben Fock Jenőnek az előterjesztéshez fűzött megjegyzései elfogadását jelentették, személyi kérdésekben pedig a vitában kialakult kompromisszum eredményét mutatták. Az egyes miniszterek nem mint tárcájukért felelős szakminiszterek, hanem mint az adott terület problémáit jól ismerő szakemberek lettek tagjai a bizottságnak. 49 MSZMP, 1994. 81-82. 50 Uo. 83. 51 A kérdésre csak 1957. szeptember 12-én tért vissza a Politikai Bizottság, és úgy döntött, hogy a Gazdasági Bizottság munkájának összehangolására elégséges adminisztratív titkár kijelölése, ezért Friss István a bizottság tagjaként dolgozzék, és a GB apparátusát erősítsék meg két-három jó szakemberrel. MSZMP, 2006. 454. A Minisztertanács 1957. október 3-án 3445/1957. sz. határozatával mentette fel Friss Istvánt GB-titkári teendői alól. MOL XIX-A-83-a. 170. d. 52 MSZMP, 1994. 59-60. 233
